Szia!
Nem is olyan régen megtanultam, hogy az embereknek nagyon fontos dolog a pozitív visszajelzés. Bár néha inkább nyalizásnak tűnik, de én azóta gyakran élek ezzel a lehetőségemmel, és pár embernek már sikerült szereznem néhány kellemes másodpercet. Lehet, hogy valakinek meg pont kellemetlent, de azt nem kötötte az orromra.
Ezért úgy döntöttem, hogy leírom, amit a blogoddal kapcsolatban mindig is éreztem. Hátha sikerül mosolyt csalni az arcodra, még ha mostanában nem is mennek olyan jól a dolgaid.
Kezdő blogger voltam (még mindig nagyon az vagyok :d), és csak úgy spontán kattingattam blogokra, és némelyiken hosszas percet töltöttem. Így találtam rá a tiédre is. Elkezdtem olvasni. Egy poszt, két poszt, nagyon sok poszt. És azt éreztem, hogy nekem ez a lány nem szimpi..Eltelt egy két nap, olvasgattam tovább, de valami hiányzott. Aztán valahogy megint a macskakaparások között lyukadtam ki. És rá kellett jönnöm, hogy nem antipátia volt az, amit éreztem, hanem irigység. Jobban mondva féltékenység, hogy neked milyen jól megy az írás, milyen jó stílusod van. :) Szerintem másokat is ezzel fogtál meg. Aztán persze, mikor már hosszabb ideje követtem az eseményeket, érdekelni kezdett az is, hogy mi lesz M-mel, és a te kicsi életed. Szóval csak gratulálni szeretnék, és remélem minden rendbe jön, ha nem is vele, de nélküle, amennyire lehet.
Üdv: Eszti

szia Eszti!
köszönöm szépen a visszajelzést, nagyon örülök, hogy szereted olvasni az írásaimat :) amúgy ha jó a stílusom, az nem tehetség, egyszerűen csak annyi, hogy kábé 10 éves korom óta írok naplót, egy csomó cipősdobozom van teli füzetekkel :D olyan sokat írtam, hogy belejöttem :)) szóval neked is minél többet írsz, annál jobb lesz, ez tuti és akkor meg lehetek én féltékeny rád :))