Valahogy a szakításért nem is csak azért vagyok hálás, mert rendbehozta a kapcsolatunkat, de azért is, mert valahogy az álomvilágból, az elméletekből, a stratégiákból erőteljes rántással kihúzva belepakolt a saját, egyéni kis valóságomba és mintegy varázsütésre önmagam lettem. Az összes január óta íródott postomat visszaolvasva úgy érzem, hogy tengtem, lengtem, próbálkoztam, de valójában fogalmam sem volt és hirtelen a földre lökve, magamat magamnak tekintve talpraállított és a gondolataimban, mélyen bennem, a kapcsolataimban, az életemben újra én vagyok benne. Kicsit tökéletlenebbül, mintha elméleti szinten igazgatnám az életemet, kicsit kérdőjelesebben és bizonytalanabbul, de ezerszer igazibban, ez kérem én vagyok.
Behunyom a szemem, mivel látni akarok.
2009.09.22. 19:15
búcsút venni
Címkék: szakítás érzés
Olyan fura, hogy mennyire nehéz a régi dolgok elengedése. Még akkor is, ha már nem fontosak. Egy emberről meg különösen nehéz beismerni, hogy igazából már nem is akarsz vele lenni.
És néha valaki eltűnik egy évre, aztán pedig mintha mi se történt volna, visszaér a mindennapjaimba.
Néha egy-egy találkozás után 3 napig sugárzok, mert annyira sok minden volt benne és köztünk a másikkal. Olyankor tudom, hogy ők az igazi barátaim.
Néha egy találkozás semmilyen. És néha, néha annál is kevesebb. Leszívó és csak elfáradok tőle.
Persze az ember megtartja, akikkel boldogítjuk egymást, és elengedi, akivel nincs több, mint közöny. De komolyan mondom, még így is iszonyat nehéz.
Szólj hozzá!
2009.06.26. 13:14
nice plan
Címkék: szakítás érzés
Kezdek kísértetiesen hasonlítani erre a számra. Vissza kell váltanom. Le kell lassulnom. Igazából jó lenne, ha megállnék.
Úgyhogy első körben a mostani hétvégén megtanulom, hogyan viselkedjek normálisan és érezzem emellett jól magam még úgy is, hogy M. a közelben van. Hogy hogyan függetlenítsem magam a körülményektől. Hogy hogyan lépjek túl a rossz érzéseken, hogyan legyek nyílt és őszinte és hogyan viselkedjek úgy, hogy utána megveregethessem a saját vállam és ez most egy nagyszerű alkalom lesz mindezekre, szóval nyugodt leszek és nem húzom fel magam, tízig számolok, ha butaságra készülnék, nem csinálok jelenetet, hanem örülök más örömének, elősegítem más szabadságát és szabadon engedem magamat is, ki a béklyókból, elő a világba és csak a jó módon. Nna. Ez jó terv.
Szólj hozzá!
2009.06.21. 13:48
...
Címkék: szakítás érzés
Mindentől és mindenkitől el vagyok távolodva. Csétől, M.től, minden baráttól, helytől és magamtól is. Nem tudom, mihez közeledjek, mit csináljak, rossz az idő, bőgök egész nap.
Anya azt mondta, M. egy fantasztikus helyzetet nyújtott nekem arra, hogy megtanuljam, hogyan kell kerek egésznek lennem, a körülményektől függetlenül. Hogy általa megtanulhatom függetleníteni magam anélkül, hogy mást bántanék.
Klassz. Most csak szomorú vagyok és kimerült. Iszonyúan kimerült.
Szólj hozzá!
2009.06.21. 00:25
let the summer begin
Címkék: szakítás érzés pasi zajlik
És következzék hölgyek és urak a nyár elutazós része. A következő egy hónapban egy csomócsomó helyen fogok megfordulni, hétfőn kezdődik a nagy utazás, első megálló Örvényessel, majd jön Zebegény, utána B.City, majd Bibione, végül mindez megkoronázódik Orebic-el. És úgy örülök, mert minden barátkámmal tudtam előtte találkozni, akivel akartam, Sancival meg kedvesT.vel meg holnap Zsóóóóval, akivel már egymillió éve nem, szóval szupi.
(Mármár fáj, annyira szeretem a tesócskám.)
Azt mondta a Sanci, aki mindig igen okos dolgokat árul el nekem és minden egyes találkozásunk olyan mindkettőnnek, mint egy nagy lökés előre, szóval ő azt mondta, hogy (basszameg találtam egy lyukat az egyik fogamban nyüff nyüff mehetek fogorvoshoz jajj jajj bangbangafenébe) hogy amikor szakított egy éve az exbarátjával, akkor egy darabig ő is egyszerűen csak dühös volt rá. Mindenért, ami rosszat tett, és közben dühös volt magára is, hogy hagyta. És ez természetes és a szép nosztalgikus hejjdejóvolt érzések csak később veszik át a düh helyét.
Nem tudom. Nem gyászoltam el M.et. De jelenleg nem merek sokat gondolni rá, így nem is gondolok rá szinte, jó persze azért minden nap megnézem iwiwen reflexből, de alapvetően nem sokat van a fejemben, sőt. És ez azért is van, mert nagyon félek attól az érzéstől, hogy nem tudok élni nélküle. Ez az érzés egy hurrikán erejével késztetne arra, hogy felhívjam, találkozzak vele és újra összejönnénk - mindenki beláthatja, hogy ennél rosszabb kábé nem történhet.
Persze egyre kisebb az esélye, hogy ilyet éreznék, bármennyire is átadnám magam a hiányának, de ilyen komoly kérdésekben nem kockáztatok, így inkább várok még egy keveset, vagy legalábbis addig, amíg ő sem akar már engem.
(Ennek mellesleg baromira meg kellene már történnie. Sose hittem volna M.ről, hogy feladja a büszkeségét. Pont ő. És ennyire.
Most csak úgy képzeljük el a helyzetet. Az elvileg ex, gyakorlatilag jelenlegis kavarós exbarátnőd a szemed láttára csókolózik egy fiúval. Rá két napra véglegesen szakít veled. Együtt van a sráccal. Szemét veled. Megtudod, hogy lefeküdtek, ráadásul részletes leírást olvasol az egyik szexükről. A srác elmegy és az exed még mindig hallani sem akar felőled és még mindig bunkó. És még mindig azt hiszed, hogy szereted a csajt. .... Hihetetlen. Egyértelmű, hogy M. valójában a saját büszkeségét menti. Addig van terve, hogy visszaszerez, de hogy mit csinál, ha ez ki van pipálva, arról szerintem gőze sincs. Ezek a hidak már fel vannak égetve, porig vannak rombolva, itten csak folyó maradt meg örvények, kérem.)
Szólj hozzá!
2009.06.17. 21:16
csakarossz?
Címkék: szakítás mjúzik érzés
Kétésfélévig egyszer sem voltam dühös M.re. Soha. Megesett, hogy felhúztam magam és 3 perc kellett, hogy lenyugodjak, sose volt mondjuk olyan, hogy egy napig vagy akár csak órákig haraggal gondoljak rá. Nem elfojtottam, egyszerűen hiányzott belőlem, hogy haragudjak rá, annyira szerettem.
Most meg minden létező harag kitört belőlem. Jelenleg csak negatív érzéseim vannak irányába, a tegnapiakhoz hozzátársult a harag, amiért fészbukon az ismerősei háromnegyedét rajtam keresztül ismerte meg, amiért minden társaságomban ottvan szinte, amiért még a tesómat is lenyúlja - igazából ez annyiból jött csak, hogy jönni akar egy ötnapos bulira olyan emberekkel, akikkel szerintem ötször annyiszor voltam, mint ő. A tesóm szerint hülye vagyok, nem lehet senkit se kizárni sehonnan se és igazából ebben százszázalékos igazsága van, ez el is múlt 5 perc múltán.
És még egy negatív érzés, bűntudatot is érzek, amiért ennyire szemét vagyok vele, ez is kifejezetten nagyszerű.
Furcsa ez és valahol szomorú, engem most csak zavar egyelőre.
Szólj hozzá!
2009.06.14. 18:18
melankóliaa
Címkék: szakítás érzés
Gyűlölök M.mel beszélni, mindig szomorúbb leszek még az alapállapotomnál is, nagy ám a móka kérem. :D Mindegy, ez a mai nap rámegy a gyászra teljesen, holnaptól meg nekiállok dolgokat csinálni, összeszedem magam és nem egész nap csak kattogok, persze nem hagyom teljesen abba, mert a bánat előrevisz ám és nem akarom elfojtani meg semmi, csak egy idő után zavaró ez a sok melankólia.
Szólj hozzá!
2009.06.06. 14:04
féltékenység utolsó
Címkék: szakítás érzés
Nem mintha jogom lenne ahhoz, hogy zavarjon, ha M. másokkal randizik (sőt ez gonosz szemét dolog, de mit tegyek, érzés, ha nem is mutatom ki, magamnak azért bevallom), de meg kell mondjam, csakmost csakitt csaknektek, hogy zavar, nyilván meg fogom szokni, nyilván 10 perc múlva már örülni fogok annak, ha boldog valaki mással, viszont a következő 5 percet rászánom arra, hogy méla gyásszal búslakodjak eme tényen.
Szólj hozzá!
2009.05.20. 14:54
ünneplek ünnepeljetek velem kérlek
Címkék: döntés szakítás érzés zajlik
Mennyire ironikus, hogy épp meghozom életem egyik legfontosabb és nagy valószínűséggel egyik legjobb döntését (ezt onnan tudom, hogy a lelkem folyamatosan sikongat örömében), és szinte mindenki azt mondja, hogy fúúúj, hogy hülye vagy, hogy megbánod, hogy jusson eszedbe, hogy mi megmondtuk, és kezdem valódi csodának érezni, hogy vannak olyanok, akik engem tényleg látnak, és tudják, hogy ez így lesz a legjobb, mert innen bármi is lesz, az nekem jó lesz, és nem a félelem motiválja őket, hanem a szeretet. Nagyon vicces, hogy ezek nem azok az emberek, akiket a legközelebbállóknak mondanák, mert ők elvakultak a közelségtől és a félelemtől.
De akkor is, elképesztő érzés, hogy csináltam valami óriásit, egy nagyonklasszat, ami sokkal több, mint egy nyüves vizsga vagy érettségi, de míg azokat mindenki megünnepli, ezt mindenki elítéli.
Ha választhatnék, azt mondanám, most ünnepeljetek engem, most érdemlem meg, most örül a lelkem.
Szólj hozzá!
2009.04.04. 19:50
Címkék: szakítás m.
Miközben én a teljes pénteket és szombatot gyakorlatilag itthon döglöm, ezalatt M. kábé fél órára volt otthon, bár őszintén szólva baromi kedves volt, mert a fél órában írt nekem msnen és ez tök rendes volt tőle meg minden, bár lehet csak azért írt, mert küldtem neki egy linket, míg nem volt fent. Namindegy.
Jelenleg mindenesetre magányos vagyok és nyomott. Úgy érzem, nem felelek meg eléggé. Kinek? Minek? Fogalmam sincs.
Az is lehet, hogy egyszerűen csak utálok egyedül lenni, utálom, hogy senki nem szeret, senki nem ad biztonságot.
Utálom, hogy nincs kapcsolatom és nem járok senkivel. Egyáltalán nem tölt el mostanában örömmel. Rossz érzés. Hiányzik a szerelem.
De most nincs itt az ideje a kapcsolatban levésnek és a szerelemnek. Ez most gedva szar, de teljességgel fölösleges bármibe is belemenekülni. Igenis, legyek egyedül. Igenis, gondolkozzak szépen. Lépjek rajta túl. Éljem túl.
Majd amikor úgy érzem, jöhet új szerelem és kapcsolat, nem kell ezen aggódni. Most jöjjön a letisztulás, megtisztulás, átértékelés.
Szólj hozzá!
2009.04.03. 14:27
influencia egyébként
Címkék: szakítás m.
Nagyon tanulságos volt a mai kis intermezzo, mert semmit nem értettem belőle (de le kell szögezni, hogy én voltam a szemét, csak azt nem tuom, hogy miért). A következőket vontam le:
1. Nagyon sokat kell csendben és természetben lenni, lehetőleg csak ülni, semmit se tenni, hogy ne mozogjon a testem, mozogjon helyette a lelkem.
2. Amit még régen tudtam, mert megvolt a Spielhózni című könyv, az idők során ellenben elfelejtettem a könyv elvesztésével párhuzamosan:
"A szakítástól kicsit sem kell félni, ugyanis csak azért következik be, mert a kapcsolatnak már úgyis (régen) vége van. A szakítás egy meglévő, sokszor igen fájdalmas, kőkemény tényt tesz nyilvánvalóvá annak is, aki még nem vette észre. Ha egy kapcsolat megérett a szakításra, hosszútávon mindenki jobban jár (még az a fél is, aki akkor szinte belepusztul), ha az bekövetkezik, mint ha nem. A szakítás egyébként az egyetlen akció, amely megakadályozhatja, hogy nehezen élhető, szörnyű gyötrődésekhez vezető házasságok alakuljanak ki. Nagy baj, hogy nem minden kapcsolat szakad meg, amelyik megérett rá."
Nekem most a vége a lényeg. Nem akarok olyat, amilyet el tudok képzelni és csak egyfélét tudok elképzelni, minél többet látok. A könyv meg kéne vissza.
3. A szakítás ebből fakadóan olyasmi, hogy nagyon szeretlek, de a kapcsolatunkat már csak a démonaink uralják, a rossz tulajdonságaink, a negatív oldalunk, nem pedig MI. Nem tudjuk a démonokat kirúgni, és velük nem maradhatunk együtt. Ennyi.
Szólj hozzá!
2009.03.24. 23:56
idegenné váló M.
Címkék: félelem szakítás érzés m.
Kiszolgáltatva érzem magam. Mintha egy idegen kénye-kedve szerint rángatna, mintha nem tudnék róla semmit, és csak bíznék benne, hogy jóindulatú, mert tőle függnék, az ő kezében lenne a sorsom, bár nem láttam sok jót, amit tett eddig velem, és csak reménykedhetnék. Most M. is olyan, mint egy idegen.
Szólj hozzá!
2009.03.24. 22:00
?
Címkék: szakítás mjúzik érzés m.
A mai a harmadik nap, hogy nem beszélek M.mel őszintén és nem mondom el, hogy mit érzek.
Mert most minek? Nem mondhatom azt, hogy hogy képzeli ezt, hogy leszar, mert nincs köztünk semmi, nincs elköteleződés, milyen alapon várom? Nem mondhatom, hogy remélem, tudja, hogy akkor mostantól a kis afférunknak és a találkozásoknak vége, mert a, nem is mondta, hogy akarna és b, mi van, ha meggondolom magam? Már rájöttem, hogy fölösleges magamat a "vége", "örökre", "soha" szavakkal ijesztgetnem magam.
Csak így meg nekem nem megy, nagyon szar idegenként beszélni vele a nagy büdös semmiről.
Szólj hozzá!
2009.03.24. 12:04
nemtalált
Címkék: szakítás mjúzik érzés m.
Amikor, mint most, a lelki posványosban fulladzok, az olyan fantasztikus létállapotot jelent, amiben undorítóbbnál undorítóbb gedvák mászkálnak, és a tanulniképtelenség párosul az enniképtelenséggel, ezekketten karbaöltve mászkálnak a folyamatos nyomással a gyomromban és még az se segít, ha szeretett emberekkel vagyok, maxesetleg egyvalaki jut eszembe, aki mellett jól lennék, de az is esetleges. Plusz semmire se bírok koncentrálni és agyfasz agyhalál hányinger és persze csütörtökön vizsgáznék matekból, most megmondom, hogy esélytelen, ez csak romlani fog, nem talált, nem talált, nem talált (mondja magának az eltalált állat).
Szólj hozzá!
2009.03.23. 22:09
azért mert
Címkék: szakítás érzés m.
Szakítás után kavarás, az nekem rendben van. Nem kihasználás, én is akarom, nincs miatta rossz érzésem, nem érzem magam ribancnak.
Az viszont, hogy egyik pillanatban hopp épp veled van kedvem lenni, úgyhogy találkozzunk, a következőben ellenben már bocsi nincs (bocsinélkül persze), úgyhogy hagyjál békén, ez basszus rohadtul nem fér bele, ettől igenis szarul érzem magam, és ha ez nem kihasználás, akkor semmi.
A legviccesebb, hogy miután a kedves drága másfél nap óta annyit mondott, hogy kopjak le és nem is jelentekezett, most msnen kint vann neki: Egy sietős fej, egy hold, egy ölelősfiú meg egy sör. Szóval akkor kihez rohan ölelgetni a sör mellett az éjszakában?
Áhh. Nekem ez így nem kóser. Nem mintha a látszat szerint bármilyen kapcsolatot is folytatni akarna, lehet azt akarta írni, hogy hagyj békén de örökké, vagy lehet ezt jelentette, namindegy, bármi is ez. Megalázó. Mit kell másokat nyilvánosan ölelgetni hmm.
Szólj hozzá! · 2 trackback
2009.03.18. 22:42
Címkék: félelem szakítás m.
Félek attól, ha majd lesz valakije. Ha csak lesz egy jóbarátja, egy lány, aki persze valójában több lesz, akkor eltűnök. Ha csak megtetszik neki valaki, akkor vége. És nincs több sírásrívás, hogy mennyire hiányzol, mert erre ő azt fogja mondani, te nem, hagyj.
Hogyha lesz neki valaki, akiben meglátja a barátnőt, akkor végem, akkor végérvényesen gémóver. Talán nem kéne megvárni. De én mindent megvárok, ebből a kapcsolatból csak akkor leszek kint, ha kisodródok. (No persze, amíg másképp nem döntök. Egyelőre a legnehezebb utat választom a pillanatnyi könnyebbségemért.)