hősünk mostan be-le-lép

A múlt szerdám ugye elég szervezett volt: 8tól 9ig írtam egy ngt, ami olyan szarul sikerült, hogy bosszúból 9től 11ig beültem a könyvtárba átvenni az opkutot, hogy ötös legyek belőle, kicseszve a szemét mikromakro tanszékkel, akiket amúgy is utálok, majd 11től fél 12ig átgondoltam az életem.

De a legviccesebb, hogy végül tényleg ötös lettem opkutból, és őszintén szólva abszolút nem számítottam erre, azt hittem, négyes leszek és baromira megörültem neki, hogy mekkora klassz vagyok. :)

És amúgy most jön a 2 legbuktatósabb vizsgám, de az egyikből fix, hogy nem bukok meg (mivel így döntöttem), a másikból pedig annyi pontom van már most, hogy ott se fogok, az fix.

Felkeltem fél 7kor, hogy még sok sok sok dolgot át tudjak nézni a délben esedékes vizsgámra, aztán nekiálltam átnézni a mintazht és rájöttem, hogy basszus én már múlt héten annyit tanultam erre, hogy mindent tudok, de minél jobban gyakorlok, annál jobban azt fogom hinni, hogy nem tudok, úgyhogy hagyjam a fenébe az egészet, nézzem át az eddigi jegyzeteimet 10 perc alatt, írjak puskát és menjek isten hírével.

(Amúgy micsoda baromság karácsony előtt 3 nappal vizsgázni... Utálok decemberben vizsgázni, mire való akkor a január.)

Ja nem. A január errevaló:

"- Mit csinálnak a Januárok? - kérdezte Malacka aggodalmasan, s titokban remélte, hogy nem csinálják azt.

- Elrejtőznek az ágak közt, és hirtelen rád ugranak, mialatt elmész a fa alatt - magyarázta Micimackó. - Róbert Gidától hallottam.

- Talán menjünk el a fa alól - mondta Malacka hirtelen, aztán elszégyellte magát, és gyorsan hozzátette: - Tudod, csak azért mondom, mert esetleg... izé... nagyon megütné magát az a Január, mikor ránk akarna ugrani.

- Sohase ütik meg magukat - mondta Micimackó. - Nagyon jól ugranak.

Malacka arra gondolt, hogy egy ilyen Jó Ugró alatt állni a fa tövében nagy tévedés volna, ugyanakkor az is eszébe jutott, hogy valamit otthon felejtett, amiért gyorsan haza kellene szaladni. Ekkor a Január megszólalt a fa tetején.

- Segítség! - kiáltotta.

- Mindig így szokták a Januárok - mondta Micimackó izgatottan. - Azt kiabálják: "Segítség!" - és ha felnézel a fára, a fejedre ugranak.

- Én nem néztem fel - mondta Malacka hangosan, hogy a Január is meghallhassa."

Ritka nálam, hogy utolsó órán meghatódjak, hogy naigen, ez a félév szép volt, pláne, hogy kb 10 tanóra alatt mégis milyen kötődés alakulhatna ki.

De idén több ilyesmi is volt. Statból is imádtam a nénit, vezszervre konkrétan csak azért jártunk be, mert a lány kedves volt, ma pedig kisvállon csudaszép volt a befejezés.

Szeretek meghatódni ilyenkor. Ha véletlenül a tanár is és mi is tudtunk adni egymásnak néhány dolgot és mindenki együtt dolgozott az egészért, az szép és hálás vagyok, hogy néha ilyesmit megélhetek.

Amit az egyetemen többek között imádok, az az azonnali és őszinte minőségellenőrzés.

Akkor vagyok ott egy előadáson/szemináriumon, ha az hasznos vagy érdekel. Abban a pillanatban, hogy nem éri meg, gondolkodás nélkül kimegyek.

Példa1. Vezetésszervezés előadás. Azt hittem, hasznos lesz, mert a diák nincsenek fent a neten, de 6 perc után rájöttem, hogy a nő nemcsak unalmas, de idegesít is és ráadásul nem hagy tanulni a zhmra. Szóval 8 percnél már a könyvtár fele tartottam.

Mi lett volna középiskolában? Mondjuk megkérdezi a tanár, hogy "bocsi, nem zavarlak?" - de ott nem lehet azt mondani, hogy igen.

Példa2. Számvitel szeminárium, előtte zhztunk, de gondoltam, biztos veszünk új anyagot, erre ellenőrizgetni kezdünk. Ez pont olyan volt, ami nem is rossz, érdekelne is, de nincs időm ilyesmire sajnos, úgyhogy fogtam magam és leléptem tanulni.

Azt vettem észre, hogy minél jobban kéne tanulnom, annál később állok neki.

Éjfél előtt pl szinte tuti nem.

(Ó jajj, hogy meg fogom én ezt bánni.)

Na mindegy, akkor inkább összegyűjtöm a Top Helyeket, amik a legjobban rávesznek a tanulásra:
1. közgáz körasztaloknál sokakkal közösen
2. Kittel együtt
3. metrón, vonaton, villamoson, bármely közlekedési eszközön

Itthon, na itthon nem. Egyedül semmiképp. Max rémesen késő nekiállással. Felhagyok az alvással, az lesz a legjobb.
 

Ha más nem is, az elmúlt egy évben egy dolog mindenképp bebizonyosodott.

Amíg az ember egyetemista, számíthat rá, hogy életének fontos eseményei január-február, illetve május-június környékén fognak bekövetkezni.

Kész, passz, nincs mit tenni, el kell fogadni, ez van, a vizsgaidőszak a legmozgalmasabb periódusa az évnek.

Még pont egy hónap és hazajön a tesóm. :) Hú, mennyire várom.. :)

Gondolkoztam azon, nem csesztem-e el a dolgokat azzal, hogy nem jártam el szakkolis helyekre, nem fogok felvételizni és így az egész kimaradt nekem, és talán egy csomó élményt és embert vesztettem el, talán teljesen más lenne minden, de most úgy érzem, hogy hát ez abszolút nem fér most bele nekem, mert így se találkozok a barátkáimmal annyit, amennyit szeretnék, ha állandóan közösségben kellene lennem, fix, hogy agyfaszt kapnék. Legrosszabb esetben megpróbálom jövőre.