hősünk mostan be-le-lép

Tök fura, hogy az elmúlt napokban a melegnek vagy nemtudom minek a hatására tökéletesen antiproduktív vagyok. Egy csomó dolgot kellene csinálnom, amiket következetesen nem csinálok, de persze egyik sem életbevágó, valahogy a szervezetem kihasználja, hogy valójában nincs munka és tanulás most és pihen. (Ha tehetem, később is el fogok menni másfél hónapos szabadságra minden évben.)

Közben pedig iszonyatosan félek és stresszelek, hogy elég jó leszek-e a poziteamnél úgy, hogy közben tanulok és cibsezek és én is vagyok közben, ma azt álmodtam, hogy a deáktéren még anno valamiből 3as lettem és így ahhoz, hogy el tudjam végezni az egyik tárgyamat, folyamatosan be kell jövőre járnom az egyik 7.es osztály összes órájára és teljesen pánikolni kezdtem, hogy "dehát én egyetemre járok, dehát én dolgozok, ezt hogy képzelik, nem tudok egyszerre két helyen lenni?!" és réémes volt. Szörnyű, hogy a nyár gondtalanságát kéne élveznem, de mindig félek, hogy kiderül, hogy még ekkor meg ekkor meg ekkor kell mennem a poziteambe és én meg már tele vagyok egymilllió programmal közben.

Huhh. Na, stressz vissza, ma legalábbis semmi szükség rá.

Annyira gyermeki napom volt, annak minden pozitív hozadékával együtt, hogy ihaj.

Tegnap mézeskalácsházikót építettünk Kittel és ma szánkóztunk, aztán meglátogattak minket Kicsisrácék, hát ez a hónapom egyik legnagyobb öröme volt (akkora kópé Kicsisrác öccse, nem lehet nem imádni), találkoztam egypár kedves barátkával és azt hiszem mindezek pozitív energia hatására kiötöltem egy villámgyors (najó, páróra melós), személyes, kedvesvicces karácsonyi ötletet és már majdnem meg is valósítottam.

Szerintem ezt rendszeresíteni fogom egész életemben: ha valamit szeretnék alkotni, létrehozni, vagy egyszerűen tevékeny lenni, akkor délelőtt játszok. Igazi játékot, mint a szánkózás vagy a kisgyerekek vagy a társas vagy a fogócska vagy a babákok vagy az örömfőzés-sütés. És a "meló", mint a karikacsapás, úgy fog menni.

Majd figyeljétek meg.

Azt hiszem, életem egyik legkreatívabb időszaka kezdődött meg.

Idén én vagyok a családi jézuska, úgyhogy a projekt keretében a libriben vettem sok-sok klassz könyvet és a kezembe akadt egy, amit először végiglapozgattam, megkeresve a legfontosabb infokat és a leghasznosabb oldalakat. Néztem én már korábban is ezt a könyvet, de ohh, ugyan már, mit tudnak nekem mondani a prezentációkészítésről.

Aztán beleszerettem. Plusz a prezentációkat abban, amit én fogok csinálni, az egyik leghasznosabb és legfontosabb dolognak tartom. És, nos, ez a könyv fantasztikus, inspirál és odavagyok érte.

A helyzet az, hogy én a világon két dologhoz értek csuklóból:
1. a struktúráláshoz
2. a kommunikációhoz bárkivel
Minden pályaválasztási teszt azt hozza ki, hogy legyek felsővezető. Na isteni, az nem leszek.

A helyzet másik oldala az, hogy olyan munkát kell végeznem,
1. amiben szuperjó vagyok
2. amit imádok.

Logikus következtetés: olyan munkát kell keresnem, amiben struktúrálhatok és kommunikálhatok. És a héten találtam kettőt is, szóval vagy szervezetfejlesztési tanácsadó vagy csapatépítő tréner leszek.

Utánanéztem, hogy milyen cégek keretén belül tudok efféle mókákat végezni, és hát, ha azt mondom, nem nagyon voltak kint jobajánlatok, akkor finoman fogalmazok.. szóval valami extrán ügyesnek kell lennem ahhoz, hogy pl szervezetfejlesztő lehessek, úgyhogy neki is álltam készségfejleszteni.

És a legjobb, hogy miközben csupa-csupa stratégiailag lényeges és szakmailag ösztönző dolgot olvasok és tanulok és gyűjtök és rendszerezek, közben az életről is tanulok.

Néha furcsán is érzem magam: fejlődhetek szakmailag úgy, hogy közben élvezem? Mindig az volt bennem, hogy a munka, ha nem is borzasztó, de legfeljebb érdekes vagy kihívásokkal teli. Nade, hogy lenyűgöző legyen?

Hölgyekurak, ez mesés.
 

Annyira produktív vagyok, az elmúlt 3 napban kitaláltam, hogy milyen munkát szeretnék majd és milyen területen szeretnék elhelyezkedni; hogy ennek az eléréséhez mit kell megtanulnom és tudnom; rokonszenvessé váltunk egymásnak a GoogleWave-el; ismerkedek a Google prezentációval; elkezdtem tervezni, hogy miből fogok TDKzni; középtávú stratégiai tervezést folytattam; nekiálltam összegyűjteni minden felbukkanó és hasznos modellt és elemzési módszert és nekiálltam egy hatalmas linkadatbázis készítésének témakörök szerint.

Csak úgy érzem, ahogy a kreatív energiák galambjai röpködnek körülöttem.