Amúgy az a véleményem, hogy 25-én az embernek nyugodtan kéne pihennie / a karácsonyfa tövében olvasnia / a családjával társasoznia és nem kéne közben azon aggódnia, hogy mindjárt vizsgák és úú tanulni kell, de nagyon nehéz leküzdenem a kísértést, hogy nekiálljak statozni. Úgyhogy ma megtartóztatom magam, de asszem holnap 6-kor kelek és nekiállok.
(Najó, 6kor nyilván nem kelek, azért az már beteges lenne, de a lelkiismeretfurdalás akkor is borrrzasztó.)
Az idei karácsonyi szezont hivatalosan megnyitom, nekem a mai nappal elindult a karácsony és tart 26-ig, addig semmi tanulás, semmi nyüzsgés, csak azokkal találkozom, akiket igazán nagyon szeretek, lustálkodom jószívvel, ajándékokat gyártok, és egész napmikulássapkát fogok hordani és közben karácsonyi zenékre ugrálok és énekelek.
Boldog karácsonyt. :)
És ha nagy leszek, akkor is ilyesmit szeretnék. Hogy a karácsony előtti napokban együtt csináljunk a családommal mindenfélét, és este bújjunk össze, és vehet ajándékot, aki szeretne, de alapvetően nem erről szól, hanem a nyugalomról, a békéről, hogy adunk egymásnak időt és játszunk és beszélgetünk és kézműveskedünk, de végülis bármit is, azt együtt.
Tökéletesen fel vagyok készülve a karácsonyra, pont úgy, mint az időjárás.
Én lévén a Jézuska, a családtagjaim teli lesznek ajándékokkal.
Holnap kész leszek a barátoknak szánt csokilikőrökkel is. És csinálok még színes átlátszó cukorközepű sütiket. (A közepükben persze fantáziadús firkálmányokkal és szivecskékkel.)
A tesómmal már kitaláltuk a Fa nevét: idén a Fa neve Benő lesz.
A hó sok (soksoksok), lehet szánkózni, hóembert építeni, hógolyózni, de a legjobban mégis megfagyni lehet.
Megvolt az idei (nem, inkább az életem) legszebb romantikus hullóhóbansétálós-őrültenszerelmes élménye.
Szinte már az orromban érzem a fenyőillatot, a nappaliban olvasgatást (szigorúan regényt) és alig várom.
Holnap a Sancival mézeskalácsot sütögetünk.
Ez a csodás pihengetős hétvége is leállított és ünnepi hangulatot adott. Szerintem be is vezetjük Kittel, hogy a karácsony előtti hétvége kettőnké lesz mindig.
Olyan rég voltam ennyire ráhangolva a karácsonyra. :)
Néha megesik, hogy bármennyire is szeretné az ember, és bármennyit is tesz érte, valami egyszerűen nem jön össze.
Például karácsonyra szerettem volna ilyen picike ajándékként marble magneteket adni a kedves embereknek, de hiába, egyszerűen sehol sem kapok lapos, átlátszó üvegkavicsot, és a mágnes, amit szereztem is rossz, ráadásul méregdrága, úgyhogy remek, vettem a jelzést a világegyetemtől és idén mindenki házikészítésű csokilikőrt kap, marblemagnet szezon pedig pont akkor lesz, amikor ráminteget az üvegkavics.
