hősünk mostan be-le-lép

A Süti most nagyon beteg és remélem, rendbejön. Egy olyan betegsége van, ami szörnyen gonosz és pillanatok alatt öl. A teljes ismeretségi körömet megkértem, hogy küldjenek neki energiát, hát ennyi teremtő erő csak legyőzi ezt a rettenetes vírust. Úgy aggódom érte és ráadásul nem is akarja most, hogy vele legyünk. Bemászik a bokrok alá, fel alá mászkál nyugtalanul, mert egy csomó gyógyszert kapott, vagy kuporog egymagában. Lázas és fáj neki minden nagyon és látszik, hogy nagyon nem érzi jól magát.

Gondolat mentőakció folyamatban.

Én nem tudom, az emberek miket képzelnek a kutyákról, de hogy a kutya csak egy állat, az merő tévedés.

Normális családokban szerintem a kutya családtag. Mert onnantól, hogy néhány együtt élő ember bevállalja, hogy lesz egy kutyusuk, mindenkinek aktívan részt kell vennie a kutty életében. Etetni kell, sétálni kell vele (Süttyernek isteni dolga van szerintem, négyünk közül hárman biztos, hogy elvisszük naponta egyszer sétálni), és az együtt töltött idő egyenes következménye, hogy a kutyust mindenki imádni fogja.

Mostanában szuperjó a családi életünk és szerintem ehhez többek között Süttyer jelenléte is nagyban hozzátett: mert van egy téma, amiért mindannyian egyformán rajongunk, amihez mindenki hozzá tud szólni (milyen csalafintaságot csinált már megint a kis mókamester, mit vettünk észre rajta és milyen aranyos történetünk volt vele), ami mindenkit szórakoztat és ez összehoz minket is.

Ha egy családnak egyszer volt egy kutyája, az többet nem lesz ugyanaz a család kutya nélkül, ez mostmár fix.