hősünk mostan be-le-lép

Nemtom, ez ciki e, de én nagyon szeretek a fiú barátaimmal aludni, alkusszal meg T.vel meg a tesókámmal persze, és nincs benne semmi szexualitás, zéró pasicsajrész, hanem csak az alvás akolmelege és a nyuszifélék szunyálása van benne. Gondolkozom ezen egy csomót, hogy akkor van e fiú lány barátság, dehát nekem ők hárman, alkusz, T. és CséGé tényleg a barátaim bármiféle vonzódás nélkül, egész olyanok, mintha a tesócskáim lennének (és Zsó is ilyen amúgy, csak ő lány).

Azt hittem utál, azt hittem nem áll szóba velem többet soha, de nem de nem de nem, hanem ma megcsörrent a kis telcsi és ő volt az ő ám, úgyhogy kaptam magam és befutottam a deákra csak úgy suhant utánam a levegő, ette a kínaiját és beszéltünk és úgy örülök neki, hogy nem vesztettem el, ettől féltem a legjobban, mert bármi is van és akárhogy fájnak is a dolgok, mégis vannak Ők, akik nem tűnnek el, hanem megmaradnak, és már rájuk gondolni is boldogság, eszembe jutnak és szép lesz az élet, ó de köszönöm nekik, hogy belopakodnak a szomorú percekben a gondolataim közé és észrevétlenül, csak úgy suttyomban megörvendeztetnek a képzetlátogatásukkal, hát kívánhat ennél többet az ember lánya? Nem hát nem hát nem ám.