hősünk mostan be-le-lép

Miután fél napot végigstresszeltem, órákat gondolkoztam, sok oldalt teleírtam, több embert megkérdeztem különféle témákról, és mélyinterjút folytattam egyik fiú barátkámmal mindenféle kényes témákat illetően, felhívtam alkuszt, aki szimplán közölte, hogy hajlamos vagyok túlparázni a dolgokat, ezerszeresére nagyítom fel a rosszérzéseimet, tékitízi és élvezzem a perceket, és majd akkor mondjam, hogy hopp, ha ott a gödör.

És akkor rájöttem, hogy igaza van. Szép és jó, hogy tisztelem az érzéseimet, de nem kell rajtuk csüggeni. A körtéket is tisztelem és óvóm, mégse aggódok rajtuk állandó jelleggel.

Annyira jó, mikor néha nem lelkiznek velem, hanem azt mondják, ácsi, állj már meg és nézz körbe kislány.

Nemtom, ez ciki e, de én nagyon szeretek a fiú barátaimmal aludni, alkusszal meg T.vel meg a tesókámmal persze, és nincs benne semmi szexualitás, zéró pasicsajrész, hanem csak az alvás akolmelege és a nyuszifélék szunyálása van benne. Gondolkozom ezen egy csomót, hogy akkor van e fiú lány barátság, dehát nekem ők hárman, alkusz, T. és CséGé tényleg a barátaim bármiféle vonzódás nélkül, egész olyanok, mintha a tesócskáim lennének (és Zsó is ilyen amúgy, csak ő lány).