hősünk mostan be-le-lép

 Most leellenőriztem, elénekeltem a hiperkarmáékkal és ennek a dalnak tényleg kívülről tudom minden szavát, ami azért vicces, mert nagyjából négy éve nem hallgattam meg. Viszont emlékszem, hogy egyszer, lehettem olyan 14 éves, szlovákiába mentünk valahova kirándulni a családjainkkal a Bütyi meg én (aki egy akkori jójójó barátom volt, csak aztán lett egy enyhén basáskodó barátnője és eltűnt sokak életéből) és ültünk a buszon, a baloldali sorban, én ültem az ablak mellett, mellettem a Bütyi és nem volt kedvem épp vele beszélgetni és cirka nyolcvanszor meghallgattam ezt a számot, míg meg nem tanultam kívülről. Még bosszankodtam is, hogy ilyet, már huszadszorra hallgatom és még mindig nem megy. Utána viszont úgy látszik, a hosszútávú memóriámba került hála az égnek. (Az a benyomásom, hogy a memóriám tökéletesen múkodik: minden ilyen jellegű hasznos infot megtart és minden exekhez kapcsolódó élményt önkéntesen delete-el. Mérhetetlenül praktikus és kedves a szürkeállományom.:))

Hiperkarma - Zöldpardon

 Na ezekből el vagyok árasztva teljesen, úgy tűnik, a fejemben a toplista úgy néz ki, hogy elsősorban eseményekhze, másodsorban emberekhez, harmadsorban helyekhez kötök dalokat.

1. Edemmel és Panduval hihetetlenül nagyot partizunk a halloween bulin, Edemen csíkos napszemüveg van és hátracsapja a fejét és nevet, Pandu önfeledten, senkit szinte észre sem véve partizik és azon gondolkozom, mennyire szeretem is őket.

2. Ancsurékkal Belgiumban bulizunk óriásiakat erre a számra, a hostelbe, ahol a maastrichtiakkal vagyunk, egy órával ébresztő előtt érünk vissza a biciklilopótársammal, majd felszállunk a buszra, teljesen készek vagyunk, a buszban pedig partizenét raknak be és amikor erre a számra automatikusan táncolni kezdek az ülésemen, akkor jövök rá, hogy azért nem vagyok másnapos, mert hupsz, még mindig részeg vagyok.

3. Még annoanno, mikor összejövünk Bibionéban Kittel, na arról a buliról nem sokra emlékszem, de hogy ez a szám sokszor volt és táncoltunk is rá, arra tisztán.

4. Életem első fesztiválja, 15 éves voltam, a SZINre mentünk az unokatesómmal és egy barátnőmmel, nem ismertem sem a kispált, se semmit, vagy 3 napig ezt a dalt hallgattam, hogy a koncertre legalább ezt tudjam, és amikor elkezdték játszani, én annyira, de annyira boldog voltam, az a fajta, mikor már nem is ugrálsz, konkrétan pattogsz az örömtől.

5. 2009 május, áronékféleparti, parti Jacknél Kapolcson. Annak az egész 3 napnak egy olyan hangulata volt, hogy az hihetetlen, fantasztikus volt, egyszerűen leírhatatlan.

6. Charlotte-tól jövünk szerenádról, a budai oldalról megyünk le a városba, a Totó vezet, de a kocsiban van még jópár emberke, a Danka meg az Ákos meg talán az Évi és azon gondolkozom, hogy mennyire szeretem őket.

 Hát én ezt a dalprojektet ma majdnem elfelejtettem, helyette ugyanis mindenkit egy fantasztikus viccel traktáltam*, na az katasztrófa is lett volna (hahha), de aztán eszembe jutott (hála az égnek). Nos ez a dal nem másmilyen helyszínre emlékeztet, mint Maastricht-ban a koli előtti körforgalom kolihoz közelebbi részére, miközben én a biciklin ülök. Hogy miért, azt ne kérdezze senki, nem tudom, de mit tegyek, ha ez ugrott be. 

*Kisállatok utaznak egy kisbusszal. Heten vannak, Maci vezet.
Egyszer csak Maci észrevesz egy halat, aki stoppol.
Megállnak.
- Sziasztok, elvisztek?
- Persze, de már nem tudsz leülni, minden hely foglalt.
- Nem baj, ha nem tudok leülni, csak vigyetek el!
- Ok.
Elindulnak, már egy ideje úton vannak, mikor Maci megszólal:
- Jézusom, észrevettétek, hogy a NYOLCADIK UTAS A HAL ÁLL?

Arseneum - Rumadai. Erről nem is lehet mit mondani. :)