Igazából nem úgy hiányzik, hogy sírok utána, sőt meglepően keveset bőgtem a túttyus elvesztésekor, de minden egyes ajtónyitáskor, és mindig, mikor hazaérek, és mindig, mikor lemegyek, és mindig, mikor az udvaron átmegyek, eszembe jut, hogy ó, ó, a drága kis ebecske.
Behunyom a szemem, mivel látni akarok.
2009.04.26. 09:07
Címkék: halál
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://sanssouci.blog.hu/api/trackback/id/tr41086827
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.