Egy kicsit problémám van az idővel.
Nem a feladatok és programok szervezésénél, ott minden klappol és szervezett, nem is a barátkáknál, hanem az érzelmi tempómmal van az izgalom.
Ugyanis az érzelmi sebességem nagyjából egy csiga suhanásával vetekszik. Iszonyú lassan fogadok be, engedek el, hagyom a változást. Míg valakit a barátomnak mondok: sok év. Míg valakit megszeretek: sok hónap. A legutóbbi fél éves kapcsolatomból való kikeveredés: egy év. Elfogadni, hogy már nem járok a gimibe és az osztályommal együtt: 10 hónap. Elképesztő.
