És gyanús is volt, hogy nem folyhat ez így örökké, hogy nem lehetnek örökké normálisok, hogy megint dettó ugyanaz lesz, és valami semmiség faszságért húzzák az agyamat majd megint és ordítoznak, és megint nem tudják megindokolni, hogy valójában mi a bajuk azzal, ha fél3kor jövök haza és nem éjfélkor, és bocsi, bocsi, de ezen már annyira túl vagyok és olyan magasból leszarom, mert mondjon egy indokot, nem tanulok jól? Mert de. Nem beszélgetek vele? De, jó így már nem, mert boszorkányokkal nem tárgyalok. Mert szétment a párkapcsolatom? Na az szétment, elég szar is, de legalább büntessenek még egy kicsit, nekik is annyira rossz érzés lehet végülis. Mert egy normális ember életmódja nem éjszakai? Na ez az, amit egy fiatalnak nem tudnak beadni a büdös életben és megint legyen ugyanez, hogy valamit valaki kitalált és mi pedig fogadjuk el, szó nélkül, valószínű.
Bakker hihetetlen ez az egész, olyan mint egy rossz párkapcsolat, bármi legyen, csak nehogy kitárjam a szárnyaim és repüljek, nehogy önmagam legyek, nehogy véletlenül elszálljak messzire, mert annál rémisztőbb nincs....
Tök jó, erősíthetem meg a kerítésemet és a gátakat ismét, hogy szavaik undorító alaptalan fölnőtt kiégett gondolkodása nehogy eljusson hozzám.
