Nagyban szenvedek mindenféleségen, néhány jogos, néhány eltúlzott, néhány az én bajom, néhány tényleg szomorú.
A szomorú: mikor Annci dolgozott, őt támogatta a családja, gondoskodtak róla, megdicsérték, meglátogatták, mikor befejezte, elvitték vacsorázni, ehhez képest az én családom cseszeget engem, hogy itthontöltött 8 órámban miért nem takarítok.
Az énbajom: szörnyen hiányzik Kit, vele akarok lenni és készpassz, mikor lesz már, hogy egyszerűen csak élvezzük, hogy együtt lehetünk??
Az eltúlzott: annyira de annyira elegem van már az egészből, még jó, hogy már csak 3 nap, mert én komolyan kikészülök, unom, rémes, agyfasztkapós, ma még esett is és szét is fagytam, kis mázlival meg is fáztam, grrr.
Az eltúlzott-hisztis: minden ember szigeten van, bulizik, balatonozik, tütütüm, de legalábbis azzal van, akit szeret, én meg 2 hete semmit se csinálok, most is lennék inkább CséGéékkel buliban, de nem, én szenvedek ezzel a szaros dinnyézéssel.