Tavaly ősszel szinte egyáltalán nem mentem bulizni a csopitársaimmal, és ennek az az oka, hogy október közepétől szilveszterig gyűlölök kilépni az ajtón este 6 után, ki a meleg és békés lakásból a hideg és csontig fagyasztó, félelmetes világba. (Najó, az is az oka volt még, hogy nem voltam épp a legjobb passzban és leginkább nem akartam lenni semmi olyan, ami élő.)
Az egyetlen dolog, amiért hajlandó vagyok kimerészkedni, az a szerelem, de az is csak azért, mert még jobb meleget és még klasszabb békét ígér. Csak persze oda el kell jutni.
Szóval éljen az erasmus, ahol a parti házhoz jön. :D
Addig meg nagylevegő és iszkiri.
