Miután fantasztikus semmittevést végeztünk az elmúlt másfél napban (komolyan, issteni volt, jellemző, hogy mindent túlparázok) hazaérve hatalmas puszikat adtam Azanyának, egy jókedvű-mókás családiebéden vettem részt, megdögönyöztem a Süttyer nevű vadállatot (akit hamarost elviszek sétálni is, önző indokokból: a világ egyik legjobb érzése, mikor kitárom a karom, hogy jöjjön oda hozzám, a drága babakutya pedig 50 méterről lesimítja a fülecskéit és mint az őrült, kezd felém rohanni), elolvastam a kedvenc blogjaimat (isolde-ot imádom, a hatására mindig késztetést érzek, hogy jelentkezzek a pszichológiára), most pedig levelet írok a Jézuskának. (És ímélben mellékelem neki a linkeket, hogy hol találja meg a kívánságaimat). Aztán pedig csupa hasznossággal töltöm majd az időmet, és nekiállok a karácsonyi ajándékoknak is, szééép ez a nap.
Behunyom a szemem, mivel látni akarok.
2009.11.14. 15:30
sok sok zárójellel
Címkék: zajlik
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://sanssouci.blog.hu/api/trackback/id/tr131524848
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.