Tökéletesen fel vagyok készülve a karácsonyra, pont úgy, mint az időjárás.
Én lévén a Jézuska, a családtagjaim teli lesznek ajándékokkal.
Holnap kész leszek a barátoknak szánt csokilikőrökkel is. És csinálok még színes átlátszó cukorközepű sütiket. (A közepükben persze fantáziadús firkálmányokkal és szivecskékkel.)
A tesómmal már kitaláltuk a Fa nevét: idén a Fa neve Benő lesz.
A hó sok (soksoksok), lehet szánkózni, hóembert építeni, hógolyózni, de a legjobban mégis megfagyni lehet.
Megvolt az idei (nem, inkább az életem) legszebb romantikus hullóhóbansétálós-őrültenszerelmes élménye.
Szinte már az orromban érzem a fenyőillatot, a nappaliban olvasgatást (szigorúan regényt) és alig várom.
Holnap a Sancival mézeskalácsot sütögetünk.
Ez a csodás pihengetős hétvége is leállított és ünnepi hangulatot adott. Szerintem be is vezetjük Kittel, hogy a karácsony előtti hétvége kettőnké lesz mindig.
Olyan rég voltam ennyire ráhangolva a karácsonyra. :)
