A héten veszekedtem Anyával valami hülyeségen és Apa is közbeszólt egy picit. Csak annyit mondott, hogy nem igaz, hogy Andris meg én nem vagyunk képesek rendet tartani és a mi nevelésünket kénytelenek voltak feladni már rég és erről hirtelen beugrott az, amit egyszer régen mondott nekem nagyon komolyan és ez nagyon mélyen be is rögzült aztán. Akkor azt mondta, hogy szép vagyok és okos vagyok, de semmi több és ez mérhetetlenül fájt, mert annyit jelentett, hogy gyakorlatilag semmilyen emberi értékem nincs és nem hogy elég jó nem vagyok, semennyire nem vagyok jó.
Azért ez egy kicsit megmagyarázza, hogy miért nehéz nekem egyedül, magamtól elhinnem, hogy elég jó vagyok és hogy miért keresek mindig valakit, aki támogat és mellettem áll és elmondja, hogy igenis eléggé jó vagyok. Hát, például ezért.
De aztán gondolkoztam ezen és rájöttem, hogy valójában nem is nagyon tudom megmondani, hogy én személy szerint mitől tartok egy embert jónak. Mármint, ha tudnám magamról, hogy márpedig én egy nagyon jó ember vagyok, akkor büszkén mászkálhatnék az utcán és rendben lennék magammal de teljesen, de ha nem tudom, hogy mitől lesz az én szememben valaki jó, akkor ez nehézségekbe ütközhet.
Tehát.
Szerintem egy jó ember:
- nem ítélkezik sem másokon, sem saját magán: megérti, hogy mindennek megvan az oka és mindig mindenki a tőle telhető legjobb döntést hozza.
- többet lát meg másokban, mint a többiek saját magukban.
- mindenkivel, akivel csak találkozik, úgy viselkedik, hogy a másik azt érezze, méltó a megbecsülésre.
- örömöt és békét hoz mások életébe. (A békét itt úgy értve, hogy megnyugszanak és nem lesznek zavartak, nem az egyhangúságra utalva. Egy jó ember lehet szerintem pörgős és vidám és életteli, sőt.)
Nos. Ennyi talán elég is. Hát nem valami könnyű, az biztos és jogos, hogy előjött bennem, mert nem mondhatnám, hogy teljesen megfeleltem volna ezeknek a feltételeknek az elmúlt időkben. De eddig nem is tudtam róluk, persze. És mostantól megteszek mindent ennek az érdekében.
És amúgy, ha ezeknek megfelelően viselkedek, hát leszarom, hogy konkrétan mit csinálok és annak mi az erkölcsi, társadalmi, gazdasági, akármilyen megítélése, leszarom, hogy mit mond róla a családom, a barátaim meg a Süti, ha mindig így viselkedek, nagy-nagy vállveregetések nyertese leszek. (Hú erről jut eszembe, hogy jövök magamnak ugyebár egy kávésbögrés termosszal. Nem vagyok valami megbízható önmotiváló.)
