Miután fél napot végigstresszeltem, órákat gondolkoztam, sok oldalt teleírtam, több embert megkérdeztem különféle témákról, és mélyinterjút folytattam egyik fiú barátkámmal mindenféle kényes témákat illetően, felhívtam alkuszt, aki szimplán közölte, hogy hajlamos vagyok túlparázni a dolgokat, ezerszeresére nagyítom fel a rosszérzéseimet, tékitízi és élvezzem a perceket, és majd akkor mondjam, hogy hopp, ha ott a gödör.
És akkor rájöttem, hogy igaza van. Szép és jó, hogy tisztelem az érzéseimet, de nem kell rajtuk csüggeni. A körtéket is tisztelem és óvóm, mégse aggódok rajtuk állandó jelleggel.
Annyira jó, mikor néha nem lelkiznek velem, hanem azt mondják, ácsi, állj már meg és nézz körbe kislány.
