Felkeltem fél 7kor, hogy még sok sok sok dolgot át tudjak nézni a délben esedékes vizsgámra, aztán nekiálltam átnézni a mintazht és rájöttem, hogy basszus én már múlt héten annyit tanultam erre, hogy mindent tudok, de minél jobban gyakorlok, annál jobban azt fogom hinni, hogy nem tudok, úgyhogy hagyjam a fenébe az egészet, nézzem át az eddigi jegyzeteimet 10 perc alatt, írjak puskát és menjek isten hírével.
(Amúgy micsoda baromság karácsony előtt 3 nappal vizsgázni... Utálok decemberben vizsgázni, mire való akkor a január.)
Ja nem. A január errevaló:
"- Mit csinálnak a Januárok? - kérdezte Malacka aggodalmasan, s titokban remélte, hogy nem csinálják azt.
- Elrejtőznek az ágak közt, és hirtelen rád ugranak, mialatt elmész a fa alatt - magyarázta Micimackó. - Róbert Gidától hallottam.
- Talán menjünk el a fa alól - mondta Malacka hirtelen, aztán elszégyellte magát, és gyorsan hozzátette: - Tudod, csak azért mondom, mert esetleg... izé... nagyon megütné magát az a Január, mikor ránk akarna ugrani.
- Sohase ütik meg magukat - mondta Micimackó. - Nagyon jól ugranak.
Malacka arra gondolt, hogy egy ilyen Jó Ugró alatt állni a fa tövében nagy tévedés volna, ugyanakkor az is eszébe jutott, hogy valamit otthon felejtett, amiért gyorsan haza kellene szaladni. Ekkor a Január megszólalt a fa tetején.
- Segítség! - kiáltotta.
- Mindig így szokták a Januárok - mondta Micimackó izgatottan. - Azt kiabálják: "Segítség!" - és ha felnézel a fára, a fejedre ugranak.
- Én nem néztem fel - mondta Malacka hangosan, hogy a Január is meghallhassa."
