hősünk mostan be-le-lép

"Mihelyt nem térhetünk vissza, csak azzal kell törődnünk, hogyan juthatunk előre a legjobban."

Naptár

július 2009
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív > >> 
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

Friss topikok

  • Merci!: ez nem korfüggő :) úgy értem, ezt a lazaságot ér megtartani később is, amikor már (a többiek szeri... (2009.09.24. 19:35) ránézek és eltűnik.
  • sanssouci: szia Eszti! köszönöm szépen a visszajelzést, nagyon örülök, hogy szereted olvasni az írásaimat :) ... (2009.03.26. 12:26) blogcsere

Címkék

(szivecske) (22) akedvesté (2) alkusz (2) álom (1) blablázás (2) család (4) csé (2) döntés (6) érzés (34) ezaszerelem (10) félelem (5) halál (2) idézet (11) inspiráció (1) karácsony (4) kit (9) könyv (2) m. (10) maastricht (8) mjúzik (23) mónka (4) pasi (6) suli (7) süttyer (2) szakítás (16) szavazás (1) szex (2) ted (1) zajlik (26) Címkefelhő

Behunyom a szemem, mivel látni akarok.

2009.07.28. 10:35 sanssouci

best summer of my life

Címkék: (szivecske)

Nagyon erős gyanakvásom van, hogy ez életem legjobb nyara.

Szinte tuti.

Szólj hozzá!

2009.07.26. 15:09 sanssouci

aluszika

Címkék: alkusz akedvesté

Nemtom, ez ciki e, de én nagyon szeretek a fiú barátaimmal aludni, alkusszal meg T.vel meg a tesókámmal persze, és nincs benne semmi szexualitás, zéró pasicsajrész, hanem csak az alvás akolmelege és a nyuszifélék szunyálása van benne. Gondolkozom ezen egy csomót, hogy akkor van e fiú lány barátság, dehát nekem ők hárman, alkusz, T. és CséGé tényleg a barátaim bármiféle vonzódás nélkül, egész olyanok, mintha a tesócskáim lennének (és Zsó is ilyen amúgy, csak ő lány).

Szólj hozzá!

2009.07.21. 09:11 sanssouci

ránézek és eltűnik.

Címkék: (szivecske)

Az élet egyik legklasszabb dolga szerintem még egyszer ránézni valamire, és átgondolni, hogy mi is az valójában az én számomra, és rádöbbenni, hogy ja! hát ez nem is az, aminek eddig hittem.

A gyerekecskék nevelésénél egymillió példa van ilyesmire, hogy reflexből azt mondanám, nem, ezt nem csináljuk, nem ülünk még 5 percig a játéklovon - és aztán megkérdezem magamtól, hogy és miért is nem? Egy csomószor döbbentem rá Kicsisráccal kapcsolatban, hogy a tiltások hatalmas része berögződött reflex és teljesen fölösleges. Ráadásul ami tényleg komoly, azt ezek által a kiskölyök kevésbé veszi komolyan. Neki csak tiltás - tiltás, tökmindegy.

És így van ez például a fiatalság dolgaival is, mindenki azt hiszi, hogy mondjuk lemenni a kedvesT.hez horvátországba akkora nagy ügy, csak mert elválaszt egy országhatár, és akkora megkönnyebbülés volt elkezdeni úgy gondolni erre, mint hogy leugrom a barátomhoz, és nem úgy, mint elutazom külföldre. Vasárnap kitaláltuk, hétfőn néztem vonatot, felhívtam a mávot, hogy minden klappoljon, ma délután megyek. És jó érzés nem nagy ügyként gondolni rá, hanem hogy most vagyok fiatal, hát ha gondolok egyet, hadd szedjem a sátorfámat és pattanjak be egy vonatba, talán kicsit hosszabb út lesz, mint a megszokott, de annyi baj legyen. Ez kisebb jelentőségű móka, mint az ember hinné, apa pedig teljesen megdöbbent, nem azon, hogy elutazom, nem azon, hogy külföldre, hanem pont ezen, hogy hirtelenjött és spontán ötlet. Szeretném nem elveszteni a spontaneitásom, attól hogy felnőtt leszek.

Szóval ez isteni. Ránézek és meglátom. Túllépek a beidegződéseken. Fantasztikus érzés.

1 komment

süti beállítások módosítása