Olyan fura, hogy mennyire nehéz a régi dolgok elengedése. Még akkor is, ha már nem fontosak. Egy emberről meg különösen nehéz beismerni, hogy igazából már nem is akarsz vele lenni.
És néha valaki eltűnik egy évre, aztán pedig mintha mi se történt volna, visszaér a mindennapjaimba.
Néha egy-egy találkozás után 3 napig sugárzok, mert annyira sok minden volt benne és köztünk a másikkal. Olyankor tudom, hogy ők az igazi barátaim.
Néha egy találkozás semmilyen. És néha, néha annál is kevesebb. Leszívó és csak elfáradok tőle.
Persze az ember megtartja, akikkel boldogítjuk egymást, és elengedi, akivel nincs több, mint közöny. De komolyan mondom, még így is iszonyat nehéz.