Hogyha én bal lábbal kelek, na akkor az ébredés utáni órámban az ég irgalmazzon mindenkinek, aki a közelembe kerül - hittem magamról eddig (és több tanú is alátámaszthatja szerintem, hogy ez így igaz).
Mert akkor aztán hozzámszólnak és jön a haddelhadd - gondoltam magamról, hiszen így is volt mindig, tekintet nélkül arra, hogy kiről volt szó.
És ez a mai reggel, nohát, nem volt egy leányálom, hülye volt a telefonom, nem bírtam elérni Fontos Személyeket, nem kaptam elegendő reggeli puszit, hajjajjajj, csak úgy puffogtam magamban a zuhany alatt.
Na és akkor, megtörtént a csoda, ami ezelőtt soha, de tényleg soha, és senkivel. Lementem a nappaliba, Kit szokásosan bújik valami tankönyvet, csinálok egy teát, elkezdjük szivatni egymást, semmi különös, csak egy nagyon átlagos reggel, egy nagyon átlagos beszélgetésünk nagyon átlagos cseszegetésekkel - és egyszer csak azt vettem észre, hogy virágos jókedvem van, ballábam kedve nyomtalanul tünedezett el, örülök a napnak, a reggelnek, morcosság sehol, hiszti voltnincs, és elképesztő hölgyekurak, soha senkinek nem jött össze ezelőtt (és ebbe beleértek családtagokat, barátokat, barátnőket, imádott emberkéket, mindenkit), de igaz: Kit elmulasztotta a morgásomat reggel.
Aki nem hiszi, járjon utána.
