hősünk mostan be-le-lép

A külföldi elutazásommal kapcsolatban patópálúr stratégiát folytatok, azaz szeptembertől nem érzékelem az idő múlását (...pedig az idő! Na, az múlik! Már majdnem 3 hónap eltelt a tanévből és 2 hónap múlva utazok is el...), szervezem persze, amit kell, de amúgy leginkább majd januárban ráeszmélek, hogy úristen, mindjárt utazok el, jól bepánikolok, és félelemmel vegyes izgatottság lesz bennem, mikor kimegyek, lehet, hogy bőgök majd a repülőn (de remélem nem, mert bedugul az orrom, nem tudok egyenlíteni és fájni fog a fülem), utána meg nagyon élvezem majd az egészet, hogy önálló vagyok, főzöm a kis mókáimat, picit szenvedgetek a haza után, de ott lesz a Marc, aki már majdnembáty, szóval kaland lesz és jó lesz, de azért, hát most inkább úgy csinálok, mintha konstansul fél év múlva lenne.