Ma kiderült, hogy a némettanítványom babát vár.
Megismerkedtem egy bűbájos hétévessel, aki tanított nekem egy saját költésű verset (nem tudom, leírhatom-e, de talán nem sértődik meg, a vers tehát, hansúlyozom, Szuszu műve:
"Háp, háp, háp, jönnek a kacsák,
Kár, kár, kár, jönnek a szarkák,
Nyáu, nyáu, nyáu, jönnek a cicák,
Jaj, jaj, jaj, jönnek a banditák!")
Ismét felbukkant az életemben a Kísértő.
Néha idegesít, hogy mennyire imádom a Kitet és hogy állandóan csak egyre jobban.
Az is idegesít, hogy állandóan srácok akarnak velem ismerkedni.
Elmentem rúdtáncot tanulni (ez egy sport, nem sztriptízbárba készülök :)) és ma egész nap az átlagban sokkal jobban érzem magam a bőrömben, mint ahogy szoktam.
Van egy csomó szabadon kószáló kreatív energiám, amik megnyilvánulásra készek, úgyhogy hamarost nagyot fogok alkotni.
Betömték két fogamat és egyáltalán nem volt rossz. Sőt, magazint is olvashattam, míg hatott a szuri, hát ha innen nézzük, kifejezetten jó volt.
Nagyon izgalmas az életem.