Rájöttem az örök szerelem és a boldog párkapcsolat titkára. 2 nagyon egyszerű dolog.
Szóval ez arról szól énszerintem, hogy ahogy szép lassan beleszerelmesedünk valakibe és megismerjük, ahogy lépésről lépésre egyre több dolgot megosztunk vele és közel engedjük magunkhoz, valójában beengedjük magunkba.
És rögtön itt is van az első titok, ami az előfeltétele a másodiknak. Miközben a kapcsolatunk alakul és szépül, ideális esetben nincsenek benne huppanók, nem bántjuk meg egymást, nem csalódunk és nem sérülünk. Ehhez kell két érett, egészséges, önmagával és a másikkal őszinte, a saját és a másik érzéseit tisztelő személyiség, és akkor már csak arra kell figyelniük, hogy kommunikáljanak. Mindig. Ha van egy kicsi rossz érzésem, akkor azt mondjam. Ha valami bánt, mondjam. Ha nem vagyok tökéletes, mondjam.
Ha így ápoljuk a kapcsolatunkat, akkor az, mint egy szép kis fa, elkezd terebélyesedni, nőni, szépülni és virágozni és lassacskán az történik, mint amit a tarotkártya megírt, hogy a kettőnk szerelmében már nem leszek különálló. Persze a szerelmeskedésben ezt gyönyörűen meg lehet élni, de egy idő után elkezdtem úgy érezni, hogy még amikor nincs is mellettem, én akkor is a kettőnk alkotta csodaegységben élek, ami egy létező-lüktető lény talán, vagy lehet egy folyó is, amiben összeolvadunk, el lehet képzelni sokféleképp, de a lényeg, hogy az igaz szerelemben a kettőnk kétségtelen szerelme, a szeretetünk, a bizalmunk egymás iránt és a hitünk a kapcsolatunkban egy csodálatos, szerves egészet alkot. Elszakadhatok ettől az egységélménytől, ha bezárkózom, mint ahogy tegnap tettem, de nagyon rossz. És megmaradhatok benne, ha éltetem és ha megbeszélem a társammal, hogy mi a helyzet, ennyit kell tennem, többet nem, meg élveznem, hogy benne vagyok. És szerintem ez egy olyan dolog, amire lehet biza tudatosan figyelni meg lehet is tenni érte, és komolyan rajtunk múlik, örökkönörökké lehet hagyni, hogy a szerelmünk éljen és minket meg éltessen.
(Ámen.)
