Szakítás után kavarás, az nekem rendben van. Nem kihasználás, én is akarom, nincs miatta rossz érzésem, nem érzem magam ribancnak.
Az viszont, hogy egyik pillanatban hopp épp veled van kedvem lenni, úgyhogy találkozzunk, a következőben ellenben már bocsi nincs (bocsinélkül persze), úgyhogy hagyjál békén, ez basszus rohadtul nem fér bele, ettől igenis szarul érzem magam, és ha ez nem kihasználás, akkor semmi.
A legviccesebb, hogy miután a kedves drága másfél nap óta annyit mondott, hogy kopjak le és nem is jelentekezett, most msnen kint vann neki: Egy sietős fej, egy hold, egy ölelősfiú meg egy sör. Szóval akkor kihez rohan ölelgetni a sör mellett az éjszakában?
Áhh. Nekem ez így nem kóser. Nem mintha a látszat szerint bármilyen kapcsolatot is folytatni akarna, lehet azt akarta írni, hogy hagyj békén de örökké, vagy lehet ezt jelentette, namindegy, bármi is ez. Megalázó. Mit kell másokat nyilvánosan ölelgetni hmm.