Még pont egy hónap és hazajön a tesóm. :) Hú, mennyire várom.. :)
Gondolkoztam azon, nem csesztem-e el a dolgokat azzal, hogy nem jártam el szakkolis helyekre, nem fogok felvételizni és így az egész kimaradt nekem, és talán egy csomó élményt és embert vesztettem el, talán teljesen más lenne minden, de most úgy érzem, hogy hát ez abszolút nem fér most bele nekem, mert így se találkozok a barátkáimmal annyit, amennyit szeretnék, ha állandóan közösségben kellene lennem, fix, hogy agyfaszt kapnék. Legrosszabb esetben megpróbálom jövőre.