hősünk mostan be-le-lép

Valahogy megtaláltam agnus blogját és elkezdtem imádni.

Ráadásul nem elég, hogy jól ír, ugyanazt is szereti, mint én, ez kiderült a néhány linkre kattintásból. Ritka nálam, hogy azonnal beleszeressek egy blogba, de az ő linkjeinél szinte mind ez történt.

És minél boldogabb vagyok az izgisebbnél izgisebb, újabbnál újabb, egészen lelkesítő és izgalomkeltő blogoktól, annál nagyobb lesz a bűntudatom, hogy micsoda egy büdöslábú gengszter vagyok én, hogy ahelyett, hogy kitárulkoznék és elmesélném a csodás felfedezésimet, bezárkózva privátolom a bejegyzéseimet. (Mentségemre szóljon, hogy csupán az érintettek külön kérésére, irántuk való tiszteletből tesze, dehát még így is!)

Iszonyatosan tele vannak a dolgok, sőt ha úgy nézem, kicsit túl is vállaltam magam mostanság.

Valahogy ez egy tanulósabb félév, mint bármikor eddig, sose hittem volna, hogy boldogan fogok napi 3-4 órákat tanulni folyamatosan, de legalább izgalmasak a tárgyaim, szóval élvezem.

Intézem a külföldi életemet, alakul és formálódik, egyre izgalmasabb és egyre jobban várom.

Közben angolra meg németre is (kackac) tanítok embereket, amit imádok, mert jó a másik igényeire figyelni és eszerint hangolódni rá, plusz nekem is klassz ismételgetés, nem mellesleg pici plusz máni, ami nem lényegtelen.

És ha összejön, lehet, hogy egy igen nagy projektben fogok segédkezni.
Csak állandóan gyanakszom, hogy milyen okból tett be ide engem RC, akit akkor ismertem meg, mikor dinnyéztem, egy elég nagy cégnek a vezetője, viszonylag közismert személyiség, és ismeretlen okból úgy döntött, hogy felkarol. Végül is csak pici óvatosság kell, nem maradok vele kettesben és reménykedek, hogy hátha nem kezd ki velem. Ha meg igen, akkor visszautasítom.

Ezek leírva egész soknak hangzanak, és a valóságban meg nem is nagyon izgatnak, mert az élet ennél annyival jobb.