hősünk mostan be-le-lép

Tavaly ősszel szinte egyáltalán nem mentem bulizni a csopitársaimmal, és ennek az az oka, hogy október közepétől szilveszterig gyűlölök kilépni az ajtón este 6 után, ki a meleg és békés lakásból a hideg és csontig fagyasztó, félelmetes világba. (Najó, az is az oka volt még, hogy nem voltam épp a legjobb passzban és leginkább nem akartam lenni semmi olyan, ami élő.)

Az egyetlen dolog, amiért hajlandó vagyok kimerészkedni, az a szerelem, de az is csak azért, mert még jobb meleget és még klasszabb békét ígér. Csak persze oda el kell jutni.

Szóval éljen az erasmus, ahol a parti házhoz jön. :D

Addig meg nagylevegő és iszkiri.

Olyan furcsa, hogy este 9 van, és ma még találkozunk, de még sietnem se kell, mert még mindig órája van.

Nagyon nagyon romantikázós kedvem van, gyertyafényes-békés-beszélgetős-szerelmes összebújást szeretnék és alig bírom kivárni azt az egy órát, ami ennek a beteljesüléséig még hátravan.

Amit az egyetemen többek között imádok, az az azonnali és őszinte minőségellenőrzés.

Akkor vagyok ott egy előadáson/szemináriumon, ha az hasznos vagy érdekel. Abban a pillanatban, hogy nem éri meg, gondolkodás nélkül kimegyek.

Példa1. Vezetésszervezés előadás. Azt hittem, hasznos lesz, mert a diák nincsenek fent a neten, de 6 perc után rájöttem, hogy a nő nemcsak unalmas, de idegesít is és ráadásul nem hagy tanulni a zhmra. Szóval 8 percnél már a könyvtár fele tartottam.

Mi lett volna középiskolában? Mondjuk megkérdezi a tanár, hogy "bocsi, nem zavarlak?" - de ott nem lehet azt mondani, hogy igen.

Példa2. Számvitel szeminárium, előtte zhztunk, de gondoltam, biztos veszünk új anyagot, erre ellenőrizgetni kezdünk. Ez pont olyan volt, ami nem is rossz, érdekelne is, de nincs időm ilyesmire sajnos, úgyhogy fogtam magam és leléptem tanulni.

Azt vettem észre, hogy minél jobban kéne tanulnom, annál később állok neki.

Éjfél előtt pl szinte tuti nem.

(Ó jajj, hogy meg fogom én ezt bánni.)

Na mindegy, akkor inkább összegyűjtöm a Top Helyeket, amik a legjobban rávesznek a tanulásra:
1. közgáz körasztaloknál sokakkal közösen
2. Kittel együtt
3. metrón, vonaton, villamoson, bármely közlekedési eszközön

Itthon, na itthon nem. Egyedül semmiképp. Max rémesen késő nekiállással. Felhagyok az alvással, az lesz a legjobb.
 

Valahogy megtaláltam agnus blogját és elkezdtem imádni.

Ráadásul nem elég, hogy jól ír, ugyanazt is szereti, mint én, ez kiderült a néhány linkre kattintásból. Ritka nálam, hogy azonnal beleszeressek egy blogba, de az ő linkjeinél szinte mind ez történt.

És minél boldogabb vagyok az izgisebbnél izgisebb, újabbnál újabb, egészen lelkesítő és izgalomkeltő blogoktól, annál nagyobb lesz a bűntudatom, hogy micsoda egy büdöslábú gengszter vagyok én, hogy ahelyett, hogy kitárulkoznék és elmesélném a csodás felfedezésimet, bezárkózva privátolom a bejegyzéseimet. (Mentségemre szóljon, hogy csupán az érintettek külön kérésére, irántuk való tiszteletből tesze, dehát még így is!)

Iszonyatosan tele vannak a dolgok, sőt ha úgy nézem, kicsit túl is vállaltam magam mostanság.

Valahogy ez egy tanulósabb félév, mint bármikor eddig, sose hittem volna, hogy boldogan fogok napi 3-4 órákat tanulni folyamatosan, de legalább izgalmasak a tárgyaim, szóval élvezem.

Intézem a külföldi életemet, alakul és formálódik, egyre izgalmasabb és egyre jobban várom.

Közben angolra meg németre is (kackac) tanítok embereket, amit imádok, mert jó a másik igényeire figyelni és eszerint hangolódni rá, plusz nekem is klassz ismételgetés, nem mellesleg pici plusz máni, ami nem lényegtelen.

És ha összejön, lehet, hogy egy igen nagy projektben fogok segédkezni.
Csak állandóan gyanakszom, hogy milyen okból tett be ide engem RC, akit akkor ismertem meg, mikor dinnyéztem, egy elég nagy cégnek a vezetője, viszonylag közismert személyiség, és ismeretlen okból úgy döntött, hogy felkarol. Végül is csak pici óvatosság kell, nem maradok vele kettesben és reménykedek, hogy hátha nem kezd ki velem. Ha meg igen, akkor visszautasítom.

Ezek leírva egész soknak hangzanak, és a valóságban meg nem is nagyon izgatnak, mert az élet ennél annyival jobb.

Sok sok órát töltöttem ma az erasmusos móka intézéseivel, regisztráltam, szkenneltem, feltöltöttem, emailt írtam, repjegyet néztem, időpontokat fixáltam, saját magam és mások leendő idejével garázdálkodtam, tudakozódtam, szállástválasztottam, kurzusokatnézegettem, elfogadtatáson gondolkodtam, ráadásul beszéltem most először telcsin is a lánnyal, aki jön pont amikor én, és lehet, hogy együtt lakunk, együtt repülünk és mindenfélét együtt csinálunk majd és nagyon szimpatikusnak tűnt - no mindezek hatására elkezdtem várni, hogy mehessek. :)

Éppenséggel lelkesedek de nagyon.

Olyan vicces, hogy mostanában boldog vagyok, mint a nyári napsütés és a napsütésben sütkérező cica, de ez egy állapot és ezért pékdául a lelkem közel sem ujjong, mint ahogy májusban tette, mert azt ő biza csak jó döntések hozásakor szokott. Akkor viszont visítozik örömében.

Meglepő, hogy ezek különválnak, de így van. Az egyik a napsütésben sütkérezés, a másik a sípályán száguldás. (Kombinációjuk a hüttézés. :D)