Olyan furcsa, hogy este 9 van, és ma még találkozunk, de még sietnem se kell, mert még mindig órája van.
Nagyon nagyon romantikázós kedvem van, gyertyafényes-békés-beszélgetős-szerelmes összebújást szeretnék és alig bírom kivárni azt az egy órát, ami ennek a beteljesüléséig még hátravan.
Amit az egyetemen többek között imádok, az az azonnali és őszinte minőségellenőrzés.
Akkor vagyok ott egy előadáson/szemináriumon, ha az hasznos vagy érdekel. Abban a pillanatban, hogy nem éri meg, gondolkodás nélkül kimegyek.
Példa1. Vezetésszervezés előadás. Azt hittem, hasznos lesz, mert a diák nincsenek fent a neten, de 6 perc után rájöttem, hogy a nő nemcsak unalmas, de idegesít is és ráadásul nem hagy tanulni a zhmra. Szóval 8 percnél már a könyvtár fele tartottam.
Mi lett volna középiskolában? Mondjuk megkérdezi a tanár, hogy "bocsi, nem zavarlak?" - de ott nem lehet azt mondani, hogy igen.
Példa2. Számvitel szeminárium, előtte zhztunk, de gondoltam, biztos veszünk új anyagot, erre ellenőrizgetni kezdünk. Ez pont olyan volt, ami nem is rossz, érdekelne is, de nincs időm ilyesmire sajnos, úgyhogy fogtam magam és leléptem tanulni.