A kedves blog százszázalékos biztonsággal a megmondhatója, hogy mennyi szabadidőm van, ugyanis gyakorlatilag az összeset vele töltöm.
Az történt, hogy anya múlt csütörtökön elszakította a bokaszalagjait, na azóta mesés az élet, mert a saját (rengeteg) tanulnivalómon és pluszprogramon túl csinálhatom a bevásárlás-főzés-mosás-takarítás-anyárólgondoskodás isteni kombinációit is.
És úgy érzem, hogy minden a fejemre szakadt, a kuttyot két napja egyszerűen nem tudom elvinni sétálni, pedig nem cseszem el az időmet, és egyszerűen úgy érzem, hogy nem fog menni, annyi időmet cseszi el az anyát ápolás, és én, aki mindig szuperül beosztom az időmet és sose volt ezzel gondom, most a saját életemen túl csinálom anyáét is félig és úgy érzem, hogy betemet az egész és megfulladok.