Én nagyon szeretném megnézni a YesMant, de úgy tűnik, a világ meg nagyon nem.
Elvégre ez a film életeket változtat meg, ha úgy vesszük, ez majdnem ugyanakkora dolog ellentétes előjellel: az én életemet nem változtatja meg.
(Ha valaki belémszeretett eme csodás blog alapján, az elküldhetné dvdn. Hátha úgy összejön és sikerül megnéznem.)
(Vagy inkább romantikus / régimódi / kispolgári leszek és kiveszem egy dvdkölcsönzőből.)
Miután fantasztikus semmittevést végeztünk az elmúlt másfél napban (komolyan, issteni volt, jellemző, hogy mindent túlparázok) hazaérve hatalmas puszikat adtam Azanyának, egy jókedvű-mókás családiebéden vettem részt, megdögönyöztem a Süttyer nevű vadállatot (akit hamarost elviszek sétálni is, önző indokokból: a világ egyik legjobb érzése, mikor kitárom a karom, hogy jöjjön oda hozzám, a drága babakutya pedig 50 méterről lesimítja a fülecskéit és mint az őrült, kezd felém rohanni), elolvastam a kedvenc blogjaimat (isolde-ot imádom, a hatására mindig késztetést érzek, hogy jelentkezzek a pszichológiára), most pedig levelet írok a Jézuskának. (És ímélben mellékelem neki a linkeket, hogy hol találja meg a kívánságaimat). Aztán pedig csupa hasznossággal töltöm majd az időmet, és nekiállok a karácsonyi ajándékoknak is, szééép ez a nap.