Annyira elveszettnek érzem magam.
Úgy látszik, ez visszatérő jelenség, amikor változnak a dolgok és sokminden összejön, akkor hajlamos vagyok magányosnak lenni.
Össze vissza sétálgatnak, se velük se nélkülük jelenség adódott:
Té, Zsó, M., Juli esetében.
Tének szerintem egyszerűen nincs szüksége rám többé és nem akar barátkozni mostanában.
Zsónak a tesómon kívül más pasi adódott és nem akarja velem megbeszélni (igen érthetően).
M. nagyon jelen van és nagyon jó, de félek, hogy egy nap ő is feláll és elsétál, és az ő távozása még sokkal rosszabb lesz, mint bárki másé.
Julival semmi nincs, egyszerűen csak annyi, hogy az életében annyira nem csinál semmit, hogy abszolút nem jut ideje másra. Úgy hiányzik, de az elmúlt 2 hónapban nem találkoztunk, mert érettségizett, osztálybalcsi nem jó neki (másfél hónapos időtartamból lehet választani), mert lesz egy gyerektábora, és ez így jellemzi az egész lányt.
Annyira nehezen engedek közel és annyira nehezen engedek el. Érzelmi csiga vagyok és jobb lenne gazellának lenni.