hősünk mostan be-le-lép

Nagyon sírós vagyok. Tegnap pedig eszembe jutott, hogy vajon mikor is sírtam utoljára. Régebben erre a kérdésre a következő opcióim voltak:
a, tegnap;
b, 3 napja;
c, a múlt héten.

És most, nem tudom. Már naptár alapján is próbáltam rájönni, hátha tudom valami eseményhez kötni, de semmi. Max annyit tudok mondani, mikor egyszer a boldogságtól sírtam.

Lehetséges volna, hogy én, a világ legnagyobb síróbabája, aki állandó jelleggel bőg bárhol, azaz metrón, városban, bárki és bármi előtt, egyszerűen nem sírtam az elmúlt 2 hónapban? Mert azt hiszem, ja. És ez most nem álmegdöbbenés bennem, ilyen kb 6 éve volt. Vagy 10. Esetleg 20. Megkockáztatom, hogy még soha.

És minden pillanatban majdnem fájó, annyira boldog vagyok, egyszerűen ki akar törni belőlem, minden percben kitölt az öröm, ha Vele vagyok, pedig nem vagyunk sülve-főve együtt, de még mennyire nem, de amikor igen, akkor csak az a pillanat van, és csak Ő és csak én, és minden pillanatban kiáltanék, hogy atyavilág, mennyire Minden vagyok Veled, olyan, mintha a lelkünk folyamatosan szerelmeskedne és ez talán most nyálas szöveg, de a legviccesebb, hogy most ez a legkifejezőbb.

"És külön vicc, hogy a nyár legboldogabb 13 óráját egy buszon töltöttem."

Még egy dolog, amiből le lehet mérni, hogy nekem jó e egy kapcsolat (lehet, hogy másoknak ez nem fontos).

Hogy mennyi új gondolatom, kreatív ötletem, alkotó tervem, mély rádöbbenésem, lelki fejlődésem van.

Eddig azt hittem, egy kapcsolatban leáll az ember lelki fejlődése. Mert eddig még mindig leállt.

De nem, nem kell, hogy így legyen, ez az első, amikor úgy vagyok kapcsolatban, hogy sokkal termékenyebb vagyok mentálisan, mintha akár egyedül lennék (pedig azért akkor is elég aktív vagyok belül).

És ennek egy oka van, úgy hiszem: a folymatos szembenézni merés.
Rossz érzés? Hát én ránézek és megfigyelem.
Probléma? Tuti, hogy átbeszélem magammal és aztán Vele is.
Szokatlan helyzet? Jöjjön csak, állok elébe.

Nem futok el semmi elől.

Jutalmul, tele vagyok közös programtervekkel, vágyakkal, kívánságokkal, ötletekkel, metódusokkal, lelki fejlődést leíró oldalakkal, kreatív ajándékokkal, szakmai-szellemi fejlődési tervekkel, újfajta szexualitással, könyvek felé befogadással, úgy összességében, csak úgy buzognak bennem a kreatív energiák, lüktet bennem az életerő és táncot jár az öröm.

Régebben sose tudtam eldönteni, hogy igazából, de úgy tényleg mitől jó egy kapcsolat. Mert nem elég, hogy boldog vagyok benne és nem elég, hogy vidám, önfeledt és fantasztikus, vagy hogy épp mi van kettőnk között. Ugyan már, hiszen az elején minden kapcsolatban jó lenni, könnyedek vagyunk és szerelmesek, akkor még mindenképp fantasztikusak a dolgok, nem?

Hát nem. Én is ezt hinném. De nem.

Onnan tudom, hogy tegnap a kezembe akadt egy régesrégi naplóm, amit pont akkor írtam, mikor ugyanannyi ideje jártam M.mel, mint mostanság Kittel. És a vicc az, hogy a később felerősödő és szakításhoz vezető problémák M.mel az első pillanattól kezdve ott voltak. Minden kis apróság, ami rossz volt, az első egy hónapban megjelent és én láttam és le is írtam őket.

És ez valahol hihetetlen. Hogy azt hihetjük, még semmit sem tudhatunk, de valójában egy hétben is benne van már minden jó és rossz.