hősünk mostan be-le-lép

Mellesleg azon (az igen vitatható) állásponton vagyok, hogy mivel boldog és szerelmes vagyok, a világnak igenis tekintettel kéne lennie erre és lehetőséget nyújtania, hogy mindezt napi 24 órában élvezzem, növelve ezzel az egész ház, sőt egész Budapest, sőt egész Magyarország, sőt az egész világ, illetve az egész Univerzum boldogságszintjét és jobb világot teremtve ezáltal.

Tehát, mindenki jólétének érdekében el kéne mennünk Kittel nyugisat hétvégézni vagy egész nap ágyban kéne maradnunk csokifagyival és Jóbarátok-részek garmadával és koriznunk kéne és közösen főznünk, végülis bármi jó, amit együtt csinálunk és nyugiban, a kötelességmumus nélkül.

Ha kirakok egy adományozógombot, valaki adományozna nekünk egy kis időt?

Sajnos igenigen sok dolgom lenne és egyik volumene sem nevezhető kicsinek, mégis, a fene se akarja csinálni őket, hogy őszinte legyek. És minél jobban sürgetőek, minél inkább muszájabbak és minél kevésbé van a leghalványabb ötletem a mai napom kimeneteléről (értsd tudok-e este tanulni), annál kevésbé akaródzik bárminek is nekiállni. (Amúgy meg másnapos vagyok, úgyhogy PLÁNE.)

És minél jobban kell, annál inkább nem csinálom. Olyan vagyok, mint egy szán a hóban: ha egyszer megállok (és a megállásba beletartozik az evés, a metrózás, a leülés, az ímélolvasás, a pillanatra megpihenés is), akkor utána igen nehéz beindítani.

Szerencsére egyetlen dolog van, ami szinte tuti, hogy beindít és házimunkára serkent, ez pedig nem más, mint az imádott youtube valamely kedves playlistje.

Úgyhogy, hajrá mosás, hajrá vécépucolás, hajrá esszék, hajrá ajándékok, hajrá rendrakás, indulok!

(Micsoda álságos buzdító szöveg, fogadok, hogy elképzeltetek serénykedve és senki sem sejti a gonosz titkot, hogy még a lábujjamat sem mozdítottam meg.)

Fantasztikus, hogy anyával mennyire el tudunk beszélni egymás mellett.

Én: Nagyon nehéz nekem, hogy ennyi plusz dolog rám szakadt, amiket eddig nem nekem kellett csinálnom, és úgy érzem, hogy két ember életét élem és néha azt hiszem, az egész a fejemre fog szakadni és nem vagyok képes arra, hogy kész legyek velük.
Anya: Minden nő ezt csinálja és ez a dolga. Én bent vagyok a munkahelyemen reggel 8tól este 5ig szinte és utána csinálok minden mást, most már érted, hogy mennyi dolgom van?

(Zárójeles Megjegyzések:
1. Anya a munkhelyén heti 11 órát van.
2. A hűtőnkben minden fel van cetlizve. A sajton van egy cetli, a cetlire rá van írva, hogy "sajt", a cetli cellux-szal rá van ragasztva a sajtra. Ez csak egy szemléltetés.)
 

A kedves blog százszázalékos biztonsággal a megmondhatója, hogy mennyi szabadidőm van, ugyanis gyakorlatilag az összeset vele töltöm.

Az történt, hogy anya múlt csütörtökön elszakította a bokaszalagjait, na azóta mesés az élet, mert a saját (rengeteg) tanulnivalómon és pluszprogramon túl csinálhatom a bevásárlás-főzés-mosás-takarítás-anyárólgondoskodás isteni kombinációit is.

És úgy érzem, hogy minden a fejemre szakadt, a kuttyot két napja egyszerűen nem tudom elvinni sétálni, pedig nem cseszem el az időmet, és egyszerűen úgy érzem, hogy nem fog menni, annyi időmet cseszi el az anyát ápolás, és én, aki mindig szuperül beosztom az időmet és sose volt ezzel gondom, most a saját életemen túl csinálom anyáét is félig és úgy érzem, hogy betemet az egész és megfulladok.