hősünk mostan be-le-lép

Azon gondolkozok, vajon a szex olyan-e, mint a kaják, azaz imádom az epret, nem is tudok jobbbat elképzelni az epernél, de aztán megkóstolom a smarnit, és azt ugyanúgy imádom, mint az epret, pedig teljesen más, aztán eszek egy kis camambert sajtot, és az is isteni, vagy rántottcsirkét krumplipürével, pláne mennyei - szóval hogy a különböző emberekkel való szex lehet mindig szuper, de nem összehasonlítható? Vagy egyszerűen rá tudom aggatni egy skálára a meneteket és leosztályozni, hogy melyik volt jobb és mennyivel?

Egy kicsit problémám van az idővel.

Nem a feladatok és programok szervezésénél, ott minden klappol és szervezett, nem is a barátkáknál, hanem az érzelmi tempómmal van az izgalom.

Ugyanis az érzelmi sebességem nagyjából egy csiga suhanásával vetekszik. Iszonyú lassan fogadok be, engedek el, hagyom a változást. Míg valakit a barátomnak mondok: sok év. Míg valakit megszeretek: sok hónap. A legutóbbi fél éves kapcsolatomból való kikeveredés: egy év. Elfogadni, hogy már nem járok a gimibe és az osztályommal együtt: 10 hónap. Elképesztő.

Még pont egy hónap és hazajön a tesóm. :) Hú, mennyire várom.. :)

Gondolkoztam azon, nem csesztem-e el a dolgokat azzal, hogy nem jártam el szakkolis helyekre, nem fogok felvételizni és így az egész kimaradt nekem, és talán egy csomó élményt és embert vesztettem el, talán teljesen más lenne minden, de most úgy érzem, hogy hát ez abszolút nem fér most bele nekem, mert így se találkozok a barátkáimmal annyit, amennyit szeretnék, ha állandóan közösségben kellene lennem, fix, hogy agyfaszt kapnék. Legrosszabb esetben megpróbálom jövőre.