hősünk mostan be-le-lép

Hát, jobb híján elmesélek mindent.

Alkuszékkal ez a hétvége (igazából csak másfél nap, de éveknek tűnt) nagyon érdekes volt, és arra döbbentett rá, hogy én szeretek velük lenni, de néhány óra bőven elég belőle.
Egy este után rájöttem, hogy a szervezetem nem fogad be több piát/cigit/füvet és ezért is én vezettem ma éjjel fel pestre, és erre különben nagyon büszke vagyok. Sztori: feljöttek hárman az egyik fiú barátnőjéért pestre, és lekésték az uccsó vonatot, úgy volt, hogy nem tudnak lejönni, jött M. (mindjárt lesz szó róla is), hogy nálam van jogsi és nem ittam (csak délután füveztem, de az már rég letűnt), fel kéne menni értük, mert különben bukták. Mondtam okés, igaz nem tudok nagyon vezetni és még életemben nem vezettem ilyen sokat, pláne ismeretlen helyen, pláne az éjszaka közepén, pláne szaros kicsi utakon, node, sebaj, menjünk. Csak éppen 4 embert kellett volna levinni, egyedül meg nem mertem vezetni, M.nek jönnie kellett mindenképp, de így hogy férünk be. Aztán eszembe jutott, hogy vasárnap délelőtt amúgy is hazajönnék, bulizni addig nem is nagyon buliznék, úgyhogy én akár haza is jöhetek, visszafele meg vezethet az egyik lány, akiért mentünk. Ez a picit bonyolult sztori, viszont ami a lényeg belőle, hogy én azóta nem voltam ilyen büszke magamra, mióta 7évesen én vittem le a gokartpályán egy csomó ovist. Ez is olyan volt, mint amikor nem vagyok teljesen biztos benne, hogy képes vagyok valamire, és aztán bebizonyítom magamnak, hogy debizony, képes vagyok! Szuper érzés.

Alkuszék viszont nekem rejtélyek. Én nem vagyok képes ennyire szétcseszni magam, még ha akarom se, kora reggel másnaposan kezdeni inni és megállás nélkül füvezni, rejtély, hogy csinálják, és nekem egy kicsit ijesztő is, mindenki annyira szétszívott arcú, hogy az megdöbbentő. Tanulság, egy nap belőlük bőven, nagyon bőven elég.

Reggel 5 óra van és nem tudok aludni, teljesen borzasztó. Elértem oda, mikor az ember már annyira kimerült, hogy nem tud elaludni.
Jó,persze 2kor értem haza. És utána még feldolgoztam ezt a csés mókát. És fél 1kor benyomtam egy kávét és egy energiaitalt, hogy le tudjak vezetni nyolcvan kilométert az éjszaka során. De akkor is, már másfél órája aludnom kéne, és nem megy basszus. Majdnem nekiálltam palacsintát sütni, de aztán rájöttem, hogy semmi olyasmi nem jön most számításba, ami hízlal, szóval altatóként elkezdtem GGt nézni, de nem sokat ér. Az egyetlen jó dolog, hogy a következő napokban akkor alszok, amikor akarok, visszaállítom szépen valami normál állapotra a biloógiai órámat, mert asszem ez a mai nap ilyen nulla órás alvással fog folytatódni. Atyám, mekkora szerencse, hogy délután szunyáltam pár órát.
Vagy szépen iderendelem alkuszt, a világon vele szeretek a legjobban aludni, mindenkit magasról ver, isteni mellette aludni.
 

Sziasztok, Évi vagyok és szoktam hibázni. Nem vagyok tökéletes, az vagyok aki épp lenni akarok, és ritkán akarok tökéletes lenni. Szoktam hibákat véteni és ez teljesen jó így. És megpróbálom jól csinálni, de nem stresszelem magam.

Kezdek kísértetiesen hasonlítani erre a számra. Vissza kell váltanom. Le kell lassulnom. Igazából jó lenne, ha megállnék.

Úgyhogy első körben a mostani hétvégén megtanulom, hogyan viselkedjek normálisan és érezzem emellett jól magam még úgy is, hogy M. a közelben van. Hogy hogyan függetlenítsem magam a körülményektől. Hogy hogyan lépjek túl a rossz érzéseken, hogyan legyek nyílt és őszinte és hogyan viselkedjek úgy, hogy utána megveregethessem a saját vállam és ez most egy nagyszerű alkalom lesz mindezekre, szóval nyugodt leszek és nem húzom fel magam, tízig számolok, ha butaságra készülnék, nem csinálok jelenetet, hanem örülök más örömének, elősegítem más szabadságát és szabadon engedem magamat is, ki a béklyókból, elő a világba és csak a jó módon. Nna. Ez jó terv.