Arra gondoltam, hogy csak egy icipicit, 3 percet panaszkodok, de aztán átjöttem egy olyan géphez, aminek van zenehallgatócskája (a suliban vagyok) és meghallgattam a Discovery I love the whole worldjét és rájöttem, hogy hátbiza, tényleg szép ez a világ, a panaszkodás meg ráér máskor is.
Úgyhogy a megoldható problémáimat megoldom (értsd eszek), a nem megoldhatóaknál pedig megvárom, hogy megoldódjanak.
És nekiállok ngzni szomorkodás helyett.
Azt hiszem, életem egyik legkreatívabb időszaka kezdődött meg.
Idén én vagyok a családi jézuska, úgyhogy a projekt keretében a libriben vettem sok-sok klassz könyvet és a kezembe akadt egy, amit először végiglapozgattam, megkeresve a legfontosabb infokat és a leghasznosabb oldalakat. Néztem én már korábban is ezt a könyvet, de ohh, ugyan már, mit tudnak nekem mondani a prezentációkészítésről.
Aztán beleszerettem. Plusz a prezentációkat abban, amit én fogok csinálni, az egyik leghasznosabb és legfontosabb dolognak tartom. És, nos, ez a könyv fantasztikus, inspirál és odavagyok érte.
A helyzet az, hogy én a világon két dologhoz értek csuklóból:
1. a struktúráláshoz
2. a kommunikációhoz bárkivel
Minden pályaválasztási teszt azt hozza ki, hogy legyek felsővezető. Na isteni, az nem leszek.
A helyzet másik oldala az, hogy olyan munkát kell végeznem,
1. amiben szuperjó vagyok
2. amit imádok.
Logikus következtetés: olyan munkát kell keresnem, amiben struktúrálhatok és kommunikálhatok. És a héten találtam kettőt is, szóval vagy szervezetfejlesztési tanácsadó vagy csapatépítő tréner leszek.
Utánanéztem, hogy milyen cégek keretén belül tudok efféle mókákat végezni, és hát, ha azt mondom, nem nagyon voltak kint jobajánlatok, akkor finoman fogalmazok.. szóval valami extrán ügyesnek kell lennem ahhoz, hogy pl szervezetfejlesztő lehessek, úgyhogy neki is álltam készségfejleszteni.
És a legjobb, hogy miközben csupa-csupa stratégiailag lényeges és szakmailag ösztönző dolgot olvasok és tanulok és gyűjtök és rendszerezek, közben az életről is tanulok.
Néha furcsán is érzem magam: fejlődhetek szakmailag úgy, hogy közben élvezem? Mindig az volt bennem, hogy a munka, ha nem is borzasztó, de legfeljebb érdekes vagy kihívásokkal teli. Nade, hogy lenyűgöző legyen?
Hölgyekurak, ez mesés.
Annyira produktív vagyok, az elmúlt 3 napban kitaláltam, hogy milyen munkát szeretnék majd és milyen területen szeretnék elhelyezkedni; hogy ennek az eléréséhez mit kell megtanulnom és tudnom; rokonszenvessé váltunk egymásnak a GoogleWave-el; ismerkedek a Google prezentációval; elkezdtem tervezni, hogy miből fogok TDKzni; középtávú stratégiai tervezést folytattam; nekiálltam összegyűjteni minden felbukkanó és hasznos modellt és elemzési módszert és nekiálltam egy hatalmas linkadatbázis készítésének témakörök szerint.
Csak úgy érzem, ahogy a kreatív energiák galambjai röpködnek körülöttem.
Az elmúlt napokban több tulajdonságommal is meghökkentem és kissé megijesztem saját magam.
1. Csináltam egy (elég klassz) eseményt facebookon, és annak ellenére, hogy jönnek már 80an, nem vagy talán jönnek kb 50-50en. A nemeket pedig személyes sértésnek veszem és annak, hogy engem utálnak, és akiket ismerek és nem jönnek, azoktól kifejezetten rosszul esik. Ez beteges, le kéne szarnom. És egyáltalán nem kéne foglalkoznom másokkal semmilyen szinten sem. Ehhez képest kábé semmi mást nem csinálok, mint azon kattogok, hogy szeretnek-e az emberek, ahelyett, hogy eldönteném, kik fontosak, és csak az ő véleményük érdekelne, a többiekére meg tennék.
2. Megtaláltam ezt az oldalt és elkezdtem rajonagni érte. Komolyan, szerelmes vagyok belé, a könyvjelzőim között az első helyen szerepel. Nagyon jó helyen vagyok a közgázon.
3. Rájöttem, hogy a tárgyak eltűnését és felbukkanását sorsszerűnek tekintem. Kábé úgy állok hozzá, hogy ha valami elveszik, az el akart veszni, majd meglesz, ha vissza akar jönni. Ami még rosszabb, ez nálam nemcsak egy elmélet, hanem tapasztalati tény. Nehezen tudom eldönteni, hogy ezt egy magasabb fokú összefüggéseket észrevevő szemléletmódnak vagy agybuggyanásnak higgyem-e.
4. Mostanában vacsorára egy szelet sonkába tekert savanyúkáposztát eszem. És imádom.