Amúgy az a véleményem, hogy 25-én az embernek nyugodtan kéne pihennie / a karácsonyfa tövében olvasnia / a családjával társasoznia és nem kéne közben azon aggódnia, hogy mindjárt vizsgák és úú tanulni kell, de nagyon nehéz leküzdenem a kísértést, hogy nekiálljak statozni. Úgyhogy ma megtartóztatom magam, de asszem holnap 6-kor kelek és nekiállok.
(Najó, 6kor nyilván nem kelek, azért az már beteges lenne, de a lelkiismeretfurdalás akkor is borrrzasztó.)
Az idei karácsonyi szezont hivatalosan megnyitom, nekem a mai nappal elindult a karácsony és tart 26-ig, addig semmi tanulás, semmi nyüzsgés, csak azokkal találkozom, akiket igazán nagyon szeretek, lustálkodom jószívvel, ajándékokat gyártok, és egész napmikulássapkát fogok hordani és közben karácsonyi zenékre ugrálok és énekelek.
Boldog karácsonyt. :)
És ha nagy leszek, akkor is ilyesmit szeretnék. Hogy a karácsony előtti napokban együtt csináljunk a családommal mindenfélét, és este bújjunk össze, és vehet ajándékot, aki szeretne, de alapvetően nem erről szól, hanem a nyugalomról, a békéről, hogy adunk egymásnak időt és játszunk és beszélgetünk és kézműveskedünk, de végülis bármit is, azt együtt.
Annyira gyermeki napom volt, annak minden pozitív hozadékával együtt, hogy ihaj.
Tegnap mézeskalácsházikót építettünk Kittel és ma szánkóztunk, aztán meglátogattak minket Kicsisrácék, hát ez a hónapom egyik legnagyobb öröme volt (akkora kópé Kicsisrác öccse, nem lehet nem imádni), találkoztam egypár kedves barátkával és azt hiszem mindezek pozitív energia hatására kiötöltem egy villámgyors (najó, páróra melós), személyes, kedvesvicces karácsonyi ötletet és már majdnem meg is valósítottam.
Szerintem ezt rendszeresíteni fogom egész életemben: ha valamit szeretnék alkotni, létrehozni, vagy egyszerűen tevékeny lenni, akkor délelőtt játszok. Igazi játékot, mint a szánkózás vagy a kisgyerekek vagy a társas vagy a fogócska vagy a babákok vagy az örömfőzés-sütés. És a "meló", mint a karikacsapás, úgy fog menni.
Majd figyeljétek meg.
Miután a múlt héten egy csomó ismeretlen eredetű (nemakaromtudni) bogárcsípést szereztem és erre anya közölte, hogy vegyem észre magam, le kell küzdenem a bogarakkal kapcsolatos félelmemet, ma történelmi lépésre szántam el magam és a felbukkanó poloskát nulla darab visítással, hidegvérrel és csupán belül remegve dobtam ki az ablakon.
Nagyon büszke vagyok magamra.
Felkeltem fél 7kor, hogy még sok sok sok dolgot át tudjak nézni a délben esedékes vizsgámra, aztán nekiálltam átnézni a mintazht és rájöttem, hogy basszus én már múlt héten annyit tanultam erre, hogy mindent tudok, de minél jobban gyakorlok, annál jobban azt fogom hinni, hogy nem tudok, úgyhogy hagyjam a fenébe az egészet, nézzem át az eddigi jegyzeteimet 10 perc alatt, írjak puskát és menjek isten hírével.
(Amúgy micsoda baromság karácsony előtt 3 nappal vizsgázni... Utálok decemberben vizsgázni, mire való akkor a január.)
Ja nem. A január errevaló:
"- Mit csinálnak a Januárok? - kérdezte Malacka aggodalmasan, s titokban remélte, hogy nem csinálják azt.
- Elrejtőznek az ágak közt, és hirtelen rád ugranak, mialatt elmész a fa alatt - magyarázta Micimackó. - Róbert Gidától hallottam.
- Talán menjünk el a fa alól - mondta Malacka hirtelen, aztán elszégyellte magát, és gyorsan hozzátette: - Tudod, csak azért mondom, mert esetleg... izé... nagyon megütné magát az a Január, mikor ránk akarna ugrani.
- Sohase ütik meg magukat - mondta Micimackó. - Nagyon jól ugranak.
Malacka arra gondolt, hogy egy ilyen Jó Ugró alatt állni a fa tövében nagy tévedés volna, ugyanakkor az is eszébe jutott, hogy valamit otthon felejtett, amiért gyorsan haza kellene szaladni. Ekkor a Január megszólalt a fa tetején.
- Segítség! - kiáltotta.
- Mindig így szokták a Januárok - mondta Micimackó izgatottan. - Azt kiabálják: "Segítség!" - és ha felnézel a fára, a fejedre ugranak.
- Én nem néztem fel - mondta Malacka hangosan, hogy a Január is meghallhassa."